Kis emberhatározó
Szophoklész írta, hogy „sok van, mi égen s földön csodálatos, de az embernél nincs csodálatosabb.” A kérdés csak az, hogy miért van ez így. Könyvünk segítséget kíván nyújtani minden embernek, akit érdekelnek az emberek. Mi azt tartjuk csodálatosnak az emberben, hogy benne van a végtelen, ugyanúgy, ahogyan kívüle is ott van. Aki ezt a kettős végtelent hordozza, annak élete véges, melynek tartama alatt bárkivé lehet.
UTÓSZÓ
Elképzelhető, hogy a segédkönyvünk alapján emberhatározásba kezdő olvasó olyan emberfélékről olvashat leírást, amelyekkel még soha nem találkozott, és amelyekkel valószínűsíthetően soha nem is fog találkozni élete során. Csak remélni tudjuk, hogy segédkönyvünk e sajátossága az ismeretlenre való rácsodálkozás mellett előhívja annak megismerésére és megtapintására való igényt is az olvasóból, ami egyben közelebb is hozza őt az emberfélék szeretetéhez és védelméhez.
Arra kérjük az olvasót, hogy fogadja segédkönyvüket annak ami, azaz hazai viszonyaink közötti első kísérletnek, s ha bíráló észrevétele és tanácsa támad, közölje velünk.
Végére értünk a könyvnek, de nincs vége a meghatározásoknak. Mindenki meghatározó lehet, akiben él a vágy és a kíváncsiság a másik ember iránt, akit ha megismer, önmagából ismert meg egy darabot. A tudatos emberhatározást elősegítendő, tervezzük, hogy a jövőben közreadunk egy tesztkészletet, mely afféle humán GPS-ként, lehetővé teszi olvasóink számára az emberhatározást.
A KÖTET SZERZŐIRŐL
Bíró Judit
Rendkívül ritka, rejtőzködő emberféle, a Meghatározók rendjéből. Az Aggteleki-cseppkőbarlang mélyén találtak rá, ahol egy helyben ül. Háta mögött, föntről, lobogó tűz világít, s ő csak néz előre. Mióta csak tudnak létezéséről, megfigyelői vitatkoznak azon, hogy lát-e mást, mint árnyakat, melyeket a tűz a barlang szemközti falára vetít. Ha szólni tudna, elmondaná, hogy amit lát, az valóság-e, vagy sem. Ehhez azonban az kellene, hogy felálljon, tekergesse nyakát, lépkedjen, pillantson a fénybe, de mindezt kínlódva tenné, s a nagy sugárzástól észre se venné, hogy minek az árnyképét látta. De ha kijut, hozzá fog edződni a fényhez. Először csak az árnyképeket látná, aztán emberek és más dolgok vízi tükörképét, később a dolgokat, s végül a csillagokat. Persze csak éjjel, amikor nem süt a nap.
Csepeli György
Folyamatos mozgásban van. Keresgélő életmódot folytat: türelmetlenül és kitartóan kószál földön, vízen és levegőben egyaránt. Ha valamire ráakad, továbbáll – látszólag csalódottan, valójában boldogan, hiszen a zsákmányszerzésre hivatkozva tovább folytathatja útját. Elméje analitikus, szelleme független, kommunikációja lényegre törő. Érzelmi életének aprólékos leírásával egyelőre adós az antropológia. Bár állandóan a többi emberfélét figyeli, valójában csak a Sas emberfélét tűri meg szívesen maga mellett: bridzselnek, hegyet másznak és rúnákat olvasgatnak.
Hozzászólás zárolva.