Kislányom, ez most hozzád szól!

Megszülettél, és akkor még nem is sejtettem, hogy el kell, hogy engedjünk. Fájdalmas.  Egy univerzumban voltunk néhány hónapig, és örökké ebbe az univerzumba fogsz visszavágyódni, s fogod a nagy szeretet-utakat bebarangolni, hogy valahogy visszatérhess ide, és én (mi) csak reménykedünk abban, hogy talán sikerül…

Voltál-e már úgy, hogy Isten szemmel nézted a gyerekedet? -teszi fel a kérdést Müller Péter legújabb könyvében, a Szeretetkönyvben. Látod előre hibáit, korlátait, szenvedéseit, amelyeken át kell majd mennie, és már előre aggódsz ezek miatt.

De azt is látod Isten-szemeddel, hogy ezeken túl tud lépni, meg tudja őket oldani.

Ez a te szülői Isten-szemed, ez a te nagy ajándékod a te vérednek.

Talán az én Isten-szemem is kezd kinyílni.