Laár András: Kiderülés
Laár András dalainak és színházi munkásságának ismerői, rajongói jól tudják, a humor és a zene mellett van egy komolyabb, filozofikus arca is. Ebben a kötetben azokat a gondolatokat követhetik nyomon az olvasók, amelyek e komolyabb arcát mutatják be. A világról és benne rólunk, emberekről osztja meg töprengéseit, de közben megismerjük legszemélyesebb belső világát is, saját családi történeteit, amelyek tanulságait is elénk tárja.
A világról és benne rólunk, emberekről osztja meg töprengéseit, de közben megismerjük legszemélyesebb belső világát is, saját családi történeteit, amelyek tanulságait is elénk tárja. Persze, akik a humoráért szeretik Laár Andrást, most sem csalódnak. Egyéni látásmódja, stílusa e könyvben is letagadhatatlan.
Sokszor beigazolódott már, hogy az igazán hatékony spirituális tanítói magatartás nem a fensőbbséges kinyilatkoztatás, hanem az, amikor a kipróbált, olykor megszenvedett tapasztalatokat, felismeréseket a személyesség hitelesíti.
Laár András beavat minket, olvasókat abba a legintimebb szférába, ami például a vallásosságot illeti. Istenhívő, választott vallása a buddhizmus, de hogy milyen utakon jutott el annak gyakorlásához, azt is tanulságos megismernünk. Nyitott szellemként elmélyült az asztrológiában, a Tarot tudományában, az I-Ching-ben, s bevallása szerint a zene, sőt, így nagybetűvel, a Zene is annak része, hogy mind teljesebb embernek érezhesse magát, egyfajta lelki terápia. Sokoldalúságát nemcsak kívülről szemléljük, hanem kézen fog bennünket, és segítségül saját bevált módszereit adja közre, amelyek bizonyos helyzetekben másoknak is hasznára válnak. Remek ötlet a jelfigyelés, hiszen Isten mindig megadja egy-egy bennünket foglalkoztató kérdésre a választ, csak figyelnünk kell, hogy észrevegyük az összefüggéseket. Az alábbi kiragadott részlet is jól mutatja, hogy Laár András még a komoly témák tárgyalásakor is humorral közelít a világ dolgaihoz, és ezzel földivé, emberközelivé teszi még Isten jelenlétét is:
„…éppen a Rózsadombon mentem át, és azon elmélkedtem, hogy milyen érdekes apróságok bizonyulnak döntőnek egyes nagyon is komoly élethelyzetekben. Az egyik barátom járt az eszemben, aki összeismerkedett egy nagyon kedves lánnyal, aki ráadásul ugyanabba a szellemi körbe szeretett járni, ahová a barátom, és még az érdeklődési körük is nagyon hasonló volt, sőt tetszettek is egymásnak. Egyre nagyobb lett a szerelem, végül össze is költöztek, ám a kapcsolat mégsem tudott jól működni, mert a lánynak nem volt jó szagú a lehelete. Valami lehetett a gyomrával, és emiatt a fiú nem szeretett vele csókolózni. Milyen bosszantó hülyeség – gondoltam magamban. És abban a pillanatban befordult elém egy mellékutcából egy kis teherfurgon, amelynek a hátsó ajtaján ez a reklámfelirat díszelgett: SZAGELHÁRÍTÁS… – Há-há-há! – röhögcséltem egy kicsit.”
Hozzászólás zárolva.