Legyünk diákok Amerikában!?
Mindannyian ismerjük az amerikai középiskolás (Amerikai pite 1, 2) és főiskolás-egyetemista (a prototípus a Love Story) filmeket, melyekből annyi legalábbis leszűrhető, hogy
Gyakran a választás a legnehezebb. A legalapvetőbb lehetőségek a High-School után a Community College (kétéves középiskola, ahonnan sokan továbbmennek négyévesbe, de ez nem feltétlenül szükséges), a normál College (négyéves, a mi középiskolánk és főiskolánk közötti átmenet, kicsit mindkettő), Vocational and Technical Schools (ezek kettő, vagy kevesebb oktatási idejűek, általában a kétéves College után mennek oda a diákok, műszaki és technikai képzettséget adnak), valamint a különféle egyetemek, Universityk. Azonban az egyetemek is olyan sokfélék, és olyan sokféle specifikációval szolgálnak, hogy a téma nagyjábóli kiválasztása után még mindig számtalan lehetőségünk marad. Itt jönnek a képbe azok a kiadványok, melyek a nemzetközi diákok arányáról, az ösztöndíj-lehetőségekről vagy egyéb olyan lehetőségekről tájékoztatnak, melyekkel kompenzálhatjuk tanulmányi költségeinket (Amerikában, de sok nyugat-európai országban is sikerrel alkalmazott gyakorlat, hogy a diákok bizonyos nem is alacsony összeg fejében az intézményen belül, pl. a konyhán dolgozhatnak, így megkeresve a tanulásra valót). Az interneten külön kiadványokat találunk például a sportolók számára adott ösztöndíjakról, egyebekről – melyekre nem is gondolnánk. Az ilyen jellegű kereséseket a szakterületi katalógusok segítik, melyek számítógéppel, könnyen kezelhető formában érhetünk el.
A pályázati munka azonban csak most kezdődik! A sikeres felvételi nemcsak a tesztek kielégítő megoldását és jó angol nyelvtudást kíván, hanem olyan gyakorlati ismereteket is, mint hogy mikor kezdjük el egyáltalán figyelni a felvételi kiírásokat, mikor kérjünk felvételi lapot a kiszemelt intézménytől, hogyan írjunk meg egy sikerrel kecsegtető önéletrajzot, hogyan írjuk meg a miniesszét, melyet oly nagy előszeretettel kérnek a felvételizőiktől az iskolák.
A legfontosabb követelmény bármilyen jelentkezés esetén (kivéve bizonyos nyelvtanfolyamokat, melyekről szintén találunk komoly anyagokat a szolgálat adatbázisában), hogy megfelelő szinten beszéljünk és olvassunk angolul. Leggyakrabban az úgynevezett TOEFL (Test of English as a Foreign Langu-age) vizsgát követelik meg az intézmények. Ennek jellemzője, hogy nem szintek vannak, hanem folyamatos pontozásúak, tehát nem lehet rajtuk megbukni. Az intézmények pedig megszabják, hogy hány pontos TOEFL-tesztet követelnek meg jelentkezőiktől (minimum 510 pontosan szoktak, komoly képzéshez 550, sőt 620 pontos követelmény sem ritka).
Hozzászólás zárolva.