Lelkünk ékszere, a harmónia
Ha azt érezzük, hogy otthon vagyunk a világban, ha önértékelésünk a helyén van, ha tudjuk, hogy képesek vagyunk a feladataink megoldására, ha tudunk minden napnak örülni, ha tudjuk értékelni azt az életet, melyet ajándékba kaptunk, ha vigyázunk a földi otthonunkra, akkor képesek leszünk rendben, harmóniában élni.
Szerintem nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy a mai világunkban sokan küzdenek az elidegenedés érzésével, tehetetlennek érzik magukat, az életüket pedig értelmetlennek.
Ha visszaállna a rend, ha lennének mankók, amikbe az úton kapaszkodni lehetne, akkor otthon érezhetnénk magunkat a világban. Ha követnénk az egyetemes emberi törvényeket, a kultúránkban található szabályokat és a lelkiismeretünk parancsát, akkor a rendet képesek lennénk helyre állítani.
Ezt az egyén szintjén kell kezdeni. Meg kell fogalmazni a célokat, ki kell dolgozni az eléréshez vezető utat, s az úton végig kell menni! Keményen, tisztán, emberségesen, a lelkiismeretünknek megfelelően.
Ha azt érezzük, hogy otthon vagyunk a világban, ha önértékelésünk a helyén van, ha tudjuk, hogy képesek vagyunk a feladataink megoldására, ha tudunk minden napnak örülni, ha tudjuk értékelni azt az életet, melyet ajándékba kaptunk, ha vigyázunk a földi otthonunkra, akkor képesek leszünk rendben, harmóniában élni.
Hozzászólás zárolva.