Létezik szófogadó gyerek
Egy 3-4 éves gyerek feszegeti a határokat – próbálgatja, mit szabad, mit nem. Ha mindent megkap, ha mindig neki van igaza, a szülő egy idő után úgy érzi, a fejére nőtt saját csemetéje. Tíz pontban megpróbáltuk összefoglalni, hogyan fékezhető meg a rakoncátlan kiscsikó.
4.) Ahogy cseperedik, s bekapcsolóik a családi, közösségi életbe, tanítsák meg a közösségi együttélés alapvető szabályaira is, ami azután segíti a tágabb közösségbe való beilleszkedést. (Köszönés, elköszönés, kérem-köszönöm-tessék, stb.)
5.) Ne vegyenek meg neki mindig, mindent, amit csak meglát, mert elvész a jutalmazás, ajándékozás és az újdonság öröme, a motiválás lehetősége.
6.) Alkalmazzák a kölcsönösség elvét: „Én megteszem, amit kérsz, Te is tedd meg, amit én kérek!”
7.) Tartózkodjanak az erős érzelmi zsarolástól: „akkor nem is szeretlek, ha…” De: „Az anya szomorú, ha…” néha alkalmazható, és hatásos lehet.
8.) Értessék meg, és fogadtassák el a nagyszülőkkel is nevelési elveiket, külön kihangsúlyozva, hogy a gyereknek a legrosszabb, ha kétféle módszerhez kell hozzászoknia. (A legtöbb gyerek hamar fel is ismeri a különbséget, s igyekszik is kihasználni azt.)
9.) Amit megígérnek a gyereknek, tartsák be. Így tőle is kérhetnek ígéreteket, s elvárhatják, hogy tartsa be.
10.) Már egészen kis kortól kezdve, értelmi szintjének megfelelően, egy gyerekkel sok mindent meg lehet beszélni. Így egyre inkább a meggyőzés elvét lehet alkalmazni, a tiltás és a büntetés helyett.
Ne csüggedjenek! Még, ha a fentiek szerint is járnak el, vannak bizonyos, az életkorral együtt járó nehéz időszakok, például a dackorszakok. A kamaszkorról már nem is beszélve. Ám ha alapvetően harmonikus, kiegyensúlyozott, kölcsönös szereteten alapuló családi életet sikerült kialakítani, akkor ezeket az – átmeneti – időszakokat könnyebb átvészelni. Tapasztalatból tudom.
Lovas Katalin
Hozzászólás zárolva.