Luxus másodkézből
Vannak klasszikusok, amelyek soha nem mennek ki a divatból – ami ebbe a kategóriába tartozik, na az a vintage. Maga a kifejezés szó szerint is régi, klasszikus, márkás dolgot jelent, illetve a borászok használták a jó évjáratú nedűkre. A mai divatban konkrétan az 1920-tól az 1970-es évek közepéig készült ruhákat és kiegésztőket takarja. Nem keverendő össze a szintén reneszánszát elő, az egy-két évtizeddel ezelőtti trendeket megújító retróval.
Bár használt holmikról van szó, fényévekre járunk a minden sarkon fellelhető turkálók világától is. Itt valódi értékekről van szó, legyen bár annak forrása a darab nemes anyaga, különleges története vagy éppen a tervező személye.
A futószalagon előállított ruhák korában egyre több ember igényli, hogy valami igazán egyedit tudhasson a magáénak. Valami olyasmit, aminek története, személyisége van. Egy eredeti Chanel kosztüm, valamelyik nagy divatcég klasszikus kollekciójának egy-egy estélyije vagy a világ talán leghíresebb táskája Louis Vuittontól akkor is vitathatatlan értéket képvisel, ha évtizedekkel ezelőttről származik, és jó eséllyel nem az első tulajdonosát „koptatja”. Hogy mennyire magasan értékelt lehet egy-egy vintage-darab, azt kiválóan mutatja, hogy hírességek is előszeretettel viselnek ilyeneket különféle vörös szőnyeges eseményeken. Reese Witherspoon amerikai színésznő például egy vintage Dior-kreációban vette át az Oscar-díját.
A vintage divatossá válásának kedvez a környezettudatos gondolkodás elterjedése is. Ma, amikor a divatipart a környezetterhelés és a válság miatt folyamatosan pazarlással vádolják a hagyományosan félévente megújuló kollekciók miatt, éppen kapóra jön a régi darabok piedesztálra emelése. Ha valaki vintage-ruhát választ, nemcsak a szeméttelepre kerülő dolgok számát csökkenti eggyel, de a gyártókat sem ösztönzi további termelésre.
Hiba lenne azonban azt hinni, hogy ezzel magunknak is spórolunk. Szerencsésebbek ugyan idősebb rokonok hagyatékában is találhatnak topmárkák klasszikus kollekcióiból évtizedekkel ezelőttről származó darabokat, mindenki más viszont vadászhat a vintage-darabokra szakosodott üzletekben – melyekből a legjobbak sajnos egyelőre nem itthon, inkább külföldi nagyvárosokban találhatók – és leginkább az interneten. A legjobb darabokért bizony itt is mélyen a tárcába kell nyúlni, persze ahhoz viszonyítva, hogy a világhírű tervezők új kreációiért mit kellene fizetni, máris olcsónak tűnik a kínálat.
A lakberendezésben is létezik ez a trend, ami kevésbé meglepő, hiszen a régi bútoroknak mindig is volt keletje. A szerencsés esetben olcsón fellelt minőségi darabokat kiválóan fel lehet újítani vagy újíttatni, kis változtatásokkal meglévő enteriőrhöz igazítani úgy, hogy éppen a szükséges „fűszert” adják akár más stílusú környezetben. Sokszor teljesen új funkciót is kaphatnak a régebbi használati tárgyak. Az általában kissé rusztikus darabok elsődleges beszerzési helye a bolhapiac, de néhány kereskedő már felújított, sokszor például divatos kárpitokkal újraértelmezett berendezési tárgyakat is kínál.
Hozzászólás zárolva.