Már felnőttem, de anyám gyerekként kezel
A szülők és gyermekeik között mindig van konfliktus. Ez főleg igaz addig, amíg egy háztartásban él a család. Később javulhat a helyzet, mindannyian türelmesebbek lesznek, ráadásul a földrajzi távolság miatt nem avatkoznak annyira egymás életébe. Mégis kialakulhat olyan állapot, hogy az apa nem szól a csemetéjéhez, anya a lányához.
A lányoknak pedig tudomásul kell venniük, hogy anyáik egy kis hálát várnak, hogy ilyen szép, okos felnőttet faragott belőlük. Egyrészt ez természeteses dolog, másrészt mindenkinek jól esik, ha felhívja valaki, aki azt mondja neki, úgy hiányzol, úgy szeretlek.
Nehéz az egyik pillanatról a másikra úgy tekinteni a gyerekünkre, mint egy felnőttre, ezért a csemetéknek is türelmesnek kell lenniük. Inkább engedjék el a fülük mellett a megjegyzéseket, így nem is kerül sor vitára. Ha pedig már megtörtént a baj, ne legyünk makacsok, haragtartóak, hanem beszélgessünk. Csak így oldódnak meg a problémáink.
Hozzászólás zárolva.