Másképpen ünneplik a húsvétot a nagyvilágban
A húsvétot az összes jellegzetes előkészülettel és szokással együtt minden országban másképpen ünneplik. Egyik főszereplője kétségkívül a húsvéti tojás, amit országonként más-más állat hoz. Svájcban a kakukk adja a csokitojásokat, Elzászban a gólya vagy a kakas. De az a hiedelem, hogy a húsvéti tojást a nyuszi tojja, Németországból ered.
A német gyerekek már a XVII. század óta keresik húsvét vasárnapján a kertekben a nyuszik zöldcsütörtökön elkészített színes tojáskáit.
Lengyelországban nagyhéten kezdődnek az előkészületek, nagycsütörtökön Júdás szimbolikus elégetésével zajlik a bűntől való megtisztulás. A nagypénteki szigorú böjt alatt a háziasszonyok főleg halételeket készítenek, s nagyszombaton a családok kis kosarakban ételeket (sonkát, sót, kenyeret, kolbászt, süteményt) és frissen festett tojásokat visznek megszenteltetni a templomba. A vasárnapi mise után ülnek le az emberek a gazdagon megterített asztalhoz, ahol jókívánságokkal és a megszentelt főtt tojások elfogyasztásával kezdik meg a reggelit. A már említett húsételek után következnek a hagyományos lengyel sütemények, a mazurek és a babka.
Romániában együtt ünnepelnek az ortodoxok és a más vallásúak. Az ünnepi asztalon báránysült illatozik, foszlós kalács csalogatja a vendéget, és szebbnél szebb írott tojások is láthatók, amelyekkel húsvét éjszakáján koccintani szokás. Az emberek a "Krisztus feltámadott! Valóban feltámadott!" szép köszöntéssel üdvözlik egymást néhány napig, még az utcán is.
A távoli Mexikó lakói is a mi tavaszünnepi és keresztény hagyományaink helyenkénti összemosódásának jegyében ünneplik a Megfeszített feltámadását. Mexikóban teljesen együtt élnek a prehispán hagyományok az Európából behozott vallási tradíciókkal (a spanyol hódítók sajnos feszülettel és fegyverrel a kezükben hirdették az igét). Húsvét idején mindenütt színes, érzelemdús ünnepségek színterévé válnak a települések. A legtöbbször újrajátsszák a bibliai eseményeket: az emberek beöltöznek rómaiaknak, farizeusoknak és zsidóknak. Még a kálváriajeleneteket is előadják, ilyenkor az amatőr színészek saját, valós szenvedéseiket ajánlják fel cserében bűneik megbocsátásáért. (A televíziós hírekben évente mutatnak megrázó képsorokat a valóban keresztre szegezett férfiakról). A templomkertben ugyanakkor rituális táncokat járnak, mégpedig a katolikus egyház jóváhagyásával, amit az kénytelen megtenni hívei megtartása érdekében. Nagypénteken Mexikóban is Júdás-figurákat készítenek, szalmából és papírmaséból, petárdát helyeznek a közepükbe, és nagyszombat éjszakáján felrobbantják őket. Megtörténik, hogy Júdás helyett az ördögöt testesítik meg, és ez adott esetben lehet egy népszerűtlen közéleti személyiség is…
Hozzászólás zárolva.