Megszülte gyermekét, majd másnap mindketten meghaltak
Beninben töltött gyermekkorom alatt, az édesanyám mindig odafigyelt az egészséges életmódra, úgy gondolta, hogy ha a gyermek egészséges, akkor az iskolába is jobban teljesít. A körülöttünk és a velünk együtt élő emberekkel viszont nem ez volt a helyzet.
Afrikában nőttem fel, és mint minden gyerek, sok bolondságot csináltam gyermekkoromban. Egyszer egy 100-as szög állt a talpamba és hálás lehetek édesanyám egészségmániájának, aki beadatta az összes tetanusz-védőoltást. Az UNICEF-ből ekkoriban még csak annyit láttam, hogy nagy kamionokkal jönnek, valójában megmentették az életemet.
A dal az afrikai élményeimről szól. Mindenhol, ahol eddig jártam, ott reményt és kitartást láttam. A dalaimat a gyermekek mosolya ihleti, hiszen még a legbetegebb is úgy jön elénk, hogy próbál vidámabb arcot vágni. Ezekre a mosolyokra gondolok és arra, ahogy az arcuk felderül, mikor énekelni kezdek.
Azok a nők és gyermekek, akikkel Hedi-ben találkoztam, olyanok, mint a legtöbb szegény országbeli nő és gyermek: kitartóak. Megdöbbentett a leendő anyák, édesanyák elszántsága, a kisbabák pedig ijedten néztek körül az oltás közben, hogy mi történik most velem? Majd amikor megkapták a védőoltást, mindegyik sírós arcot vágott, és ez az apró sírás menti meg az életüket.
Hozzászólás zárolva.