Hogyan befolyásolta lelki egyensúlyunkat a pandémia
Mentális cunami, vagy kezelhető probléma?
Egy angliai kutatás most arra hívja fel a figyelmet, hogy bár nagyon is komolyan kell venni azokat a mentális problémákat, melyeket a pandémia okozta hosszan tartó elszigetelődés válthat ki, azok eltúlzása legalább annyira káros lehet; alááshatja a lakosság egészségének védelmére irányuló erőfeszítéseket, és a válság elmúltával a kilábalást is megnehezítheti.
A kutatás a következő eredményt hozta: a lakosság többsége (56,5 százaléka) nem mutatott fokozottabb szorongásos és depressziós tüneteket, 6,5 százaléka viszont egész idő alatt rosszul érezte magát. Voltak olyanok (11,5%), akik rosszul, vagy közepesen súlyos tünetekkel indultak neki a lezárásnak, és állapotuk még romlott is, és olyanok is akadtak (8,5% ), akik mentális egészségi állapota jelentősen javult a tárgyalt időszakban.
A kapott összkép azonban semmiképpen sem nevezhető mentális szökőárnak, vagy éppen cunaminak.
Mi lehetett a különbségek oka?
A különböző csoportokba tartozó emberek különböző pozíciókból indultak. A kutatók általánosságban azt tapasztalták, hogy a mentális betegségben szenvedő, magányos, bizonytalanságot kevéssé tűrő, szorongásra hajlamos személyek általában rosszabbul élték/élik meg a helyzetet.
Azok az emberek azokban, akik pozitív meggyőződéssel viszonyulnak a világhoz (szerintük ez alapvetően jó hely) a pandémiát arra használták fel, hogy életüket átértékeljék és valamiképp jobbá is tegyék.
Fontos felismerni, hogy a járvány egyes következményei kifejezetten kedvezőek voltak – a munkahelyüket megtartó emberek gyakran pénzt takarítottak meg, egyesek számára a napi ingázás megszűnt, és az idősebb gyerekek szülei többnyire még élvezték is, hogy otthon lehettek velük.
Komor konnotációja miatt a „cunami” narratíva magában hordozza annak kockázatát, hogy egyfajta önbeteljesítő jóslattá válhat. A világjárvány pszichológiai hatásainak árnyaltabb megközelítése és megértése ezzel szemben pozitív gyakorlati következményekkel is járhat.
A kormány leginkább azzal őrizheti meg a lakosság mentális egészségét, hogy megvédi az embereket a járvány gazdasági következményeitől és gyakorlati támogatást nyújt.
Amikor elégséges források állnak rendelkezésre a mentálhigiénés szolgáltatásokhoz, azokat a legkiszolgáltatottabbak felé kell irányítani, például azokhoz, akiknek már mentális problémáktól szenvednek, vagy akik a vírus miatt kórházba is kerültek.
Hozzászólás zárolva.