„Mert a tanító néni azt mondta…”
Vajon, melyik anyuka nem hallotta még ezt a mondatot az iskolás gyermeke szájából? A családból kikerülve a kisgyermek óvodába, majd iskolába kerül. A kisgyermek számára a tanító néni lesz a mintaadó, a követendő személy, akinek a szava szent – legalábbis egy darabig.
A tanári pálya napjainkra elveszítette vonzerejét, ez összefüggésben áll az alacsonyabb bérezéssel és a gyermekek magatartásának rosszabbodásával. Ma az lesz tanár, aki elhivatott, s szeretné a megszerzett tudását átadni a fiatalabb generációknak, vagy az, akit jobb híján nem vettek fel máshová, vagy nem talált más munkát. Az elsőkből lesznek az igazán jó tanárok, akikre évek múltán is emlékezni fognak a diákok. A jó tanár egyben barát, szülő és pedagógus. Az utóbbiak lesznek a „mumusok”, akiket kigúnyolnak a tanulók, akik nem tudnak fegyelmet tartani az órákon, akiknek a tantárgya nem hagy mély nyomot a gyermekekben.
A jó tanár figyel a diák képességeire, növeli önbizalmát, s kihozza a tehetséget a gyerekből. A sikereket elért emberek önéletrajzában általában ott szerepel az a nevelő, aki felkarolta, támogatta, s elindította a siker útján.
Nekem is van egy osztályfőnököm, aki nem engedte, hogy ne tanuljak tovább. Aki az érettségi előtt felhívta a figyelmemet arra, hogy nagyon készüljek, mert nagyon szigorú lesz majd velem, hogy bírjam majd a színvonalat az egyetemen. Ő az, aki a mai napig elmeséli diákjainak a felvételim történetét, s aki egy évtizeddel az érettségi után is felhív születésnapomon. S persze én is örömmel látogatom meg őt, mert jó elmesélni neki, hogyan is alakul az a bizonyos nagybetűs…, melyre ő is felkészített.
Pató Erika
Hozzászólás zárolva.