Mesterségem címere: újságíró
Menekültek, hóvihar, megerősített biztonsági ellenőrzés mindenütt. Ez jellemezte az utat Budapest és Strasbourg között. Az Európai Parlament Budapesti Irodájának segítségével minden évben egyszer lehetőségem nyílik arra, hogy Strasbourgból tudósítsam a Zugló Tv nézőit. A januári plenáris ülésre vezető út meglehetősen kalandosra, tanulságosra sikeredett… A forgatott anyagot pedig a UPC 516-os csatornáján. illetve a www.h-uniotv.eu oldalon láthatod.
Schengen ide, Schengen oda, mégiscsak létezik a határellenőrzés, igaz nem a határon. Ha Hegyeshalomnál átléped a határt, nem látsz semmi különlegeset, csak később, az első autókiállónál. Hirtelen egy sávra szűköl az autópálya, majd a sort kivezették, és rendőrautók között, egyenként kellett továbbaraszolni. Miután vasárnap dél körül léptük át a magyar-osztrák határt, szinte csak magyar síelők álltak a sorban, meg mi. Az ellenőrzés körülbelül negyed óra, 20 percet vett igénybe, míg „átcsorogtunk” az ellenőrzőponton. Bécs és Linz között havazott, de nem volt vészes. Minden esetre a cirkáló hókotrók, és az út két oldalán leszúrt, felül piros oszlopsor arra figyelmeztetett, szokott ott sokkal nagyobb hó is lenni.
Az osztrák-német határon komolyabb volt az ellenőrzés. Ugyancsak a határtól számított első kiállónál terelték egy sávba, majd a parkoló felé a kocsikat. Lépésben haladtunk több mint fél órán át. Ott már óriási lámpákkal is megvilágították az átkelő autókat. A gyanúsakat egy hangárszerűség felé terelték. Láttam magyar autót is. Rengeteg rendőrautó villogott mindenfelé.
Átestünk ezen az ellenőrzésen is. Épp akkor érkezett meg a telefonomra az európai kapcsolási díjakról szóló üzenet, amikor belefutottunk egy igazi alpesi hóviharba. Három sávban lépésben araszoltak az autók. 10-20-30 km/h-s sebességgel tettük meg az utat Münchenig úgy, hogy 5 méterre előre se láttunk. Hókotró kettő járt, egy München felé, egy a másik oldalon. Legalább 40 centis hó hullott le egy óra alatt. (Szerencsére sok, nagyon színvonalas rádióműsorból lehet válogatni!) Csakis üzembiztos, téli gumikkal felszerelt autóval szabad ilyen útnak nekivágni! Ausztriában megkövetelik a hóláncot, és annyi láthatósági mellénynek kell a kocsiban lennie, ahányan utaznak az autóban!
A müncheni elkerülő úton ismét új időjárás köszöntött ránk. Ahogy szokott, az aréna környékétől Strasbourgig már száraz úton közlekedtünk.
Az Európai Parlament beléptetését is megszigorították. A garázsba ugyanúgy leállhattunk, mint korábban, de most már mindenki sajtóigazolványát elkérték, felírták a rendszámot, elkérték az operatőr telefonszámát. Másnap megismétlődött a procedúra, és új kártyát is kaptunk a kocsihoz. Az újságírókat eddig ott világították át, ahol a sajtó akkreditációja zajlik. Most, amint felértünk a garázsból, már át kellett esni a vizsgálaton, csak úgy léphettünk az épület udvarára. A plenáris ülés kezdetekor, hétfőn délután ötkor ezúttal is helikopter körözött az EP székháza fölött.
Nemcsak a plenáris ülésen volt téma a menekültügy. Az egész városra rányomta bélyegét az új helyzet. Strasbourg utcáin is állig felfegyverzett biztonságiak járőröztek. Ettől függetlenül az ékszeres doboz városka éli mindennapi életét. A turisták ugyanúgy hajókáztak a csatornán, de csupa új hajót láttam. A közértben teljesen új kasszák álltak, változatlanul válogathatsz a remek sajtok, az új pulton tálalt csodálatos zöldségekből.
Évente egyszer biztosan megfordulok Strasbourgban. Évről évre látom a változásokat. Mindenütt ott látom a megújuló energiatermelés minden eszközét. Évek óta nem találok olyan háztetőt, istállótetőt, amin ne lennének napelemek. Nemcsak televíziós kollégáink dolgoznak hihetetlenül korszerű berendezésekkel. A legegyszerűbb szállodák, fogadókban is a legmodernebb televíziókkal, csaptelepekkel, energiatakarékos fényforrásokkal, mindenütt ingyenes wifivel és más informatikai szolgáltatásokkal várják a vendégeket.
Persze nem elsősorban minket. Vasárnap este egy kis német faluban vacsoráztuk. Rengetegen voltak, ott nagy divat vasárnap este barátokkal, családdal beülni, és egy jót enni. Beléptünk az ajtón, és rögtön utánunk érkezett egy papa, egy mama és tinédzser lányuk. Olyan sokan voltak, hogy a vendéglősnő megkért, hogy kivételesen üljünk egy asztalhoz. Egy hosszú, nyolcszemélyes asztal egyik felébe telepedtünk le mi ketten, a másik felére ők. A kislány lenéző, felháborodó ajakbiggyesztése nem túl finoman adta tudtunkra, hogy nem szívesen lát bennünket. Ilyen rossz érzésem életemben nem volt sehol a világon!
Utazásunk magyar felén csupán egyetlen újdonságot vettem észre. Hegyeshalom előtt, az utolsó benzinkút mosdójába felszereltek a falra egy kis tartót, amiben nedves kendő van, hogy le tudd törölni magadnak az ülőkét…
Hozzászólás zárolva.