Mézillatú Magyarország
Aki egy kicsit is kirándult bárhova a jó időben a hosszú hétvégén, és nyitott a természetre, az felfedezhette, hogy nemcsak a gesztenye virágzik, hanem már az akác is! A szirmokon méhek végzik évszázados munkájukat. Egy-egy fa úgy zsong, mintha énekelne. Sokan hiszik, hogy ez egy őshonos magyar növény, pedig a csak a XVIII. században jutott el hozzánk.
Észak-Amerika és Észak-Mexikó a hazája a nálunk akácként ismert pillangós virágzatú növénynek. A hajózás kezdetével ez a növény is átjutott Európába még az 1600-as évek legelején. Nevét egy francia kertésztől Jean Robinról kapta, neki sikerült ugyanis meghonosítania a nálunk ma akácnak, vagy fehér akácnak nevezett pillangóst.
A gyönyörű virágzatú fa csak kétszáz évvel később jutott el Magyarországra. A XVIII. században a futóhomok megkötésére telepítették be Tessedik Sámuel lelkész és Krámer György orvos szorgalmazására. A dolog olyan jól sikerült, hogy ma a fehér akác, latin nevén Robinia pseudoacacia a növény második hazája, lévén, hogy nálunk összességében több van belőle, mint egész Európában.
Bányafától kerítésig, tüzelőtől gerendáig mindenre használták az akácot, a méhészek pedig nagyon örültek, mert ilyen mennyiségű virágot egyszerre egyetlen fa sem ont nálunk. Ahogy változott a gazdasági környezet az évtizedek alatt, úgy változott az igény is az akácosokra. Most ott tartunk, hogy ismét keresik, mint kültéri építkezési alapanyagot, mert a belőle készült tárgyak, burkolatok felületkezelés nélkül is igen ellenállóak. A magyar akácméz pedig 2014 óta Hungarikumnak számít.
Hozzászólás zárolva.