Milyen a boldog ember?
A nyugati ember megrögzött boldogságkereső. Azt gondoljuk semmit sem ér az életünk, ha nem kíséri szüntelen boldogság-érzet.A biokémia rabjaivá váltunk: szerotonin- és adrenalin függőségtől szenvedünk.
Néhány szerencsés embertársunk megőrzi magában a gyermeket, néhányan újra megtalálják. Ők azok, akik közelében megnyugszunk, feltöltődünk, elfeledjük a hétköznapok búját-baját. Ők azok, akik már a puszta jelenlétükkel lelket öntenek belénk, kimozdítanak az önsajnálatból, optimista gondolatokra ösztökélnek.
Ők a boldog emberek.
"Az ilyenre mondjuk, hogy "belenyugodott sorsába". Ez nem azt jelenti, hogy fogcsikorgatva megadja magát, hanem azt, hogy a Sorsában – bármilyen nehéz is – megtalálja a nyugalmát.
Békéjét. Harmóniáját. Benső derűjét.
Tudja nemcsak azt, hogy ez az ő sorsa – hanem azt is, hogy jót akar neki. És akkor már jöhet az öröm, bánat, a jó és rossz, fájdalom, szomorúság és gyász: fölismeri, hogy mindez nem ellene, hanem érte van." (Müller Péter: Boldogság)
Hozzászólás zárolva.