Milyen édes! Csak nem kömény?
Hevenyészett közvélemény-kutatásunk szerint a háziasszonyok nagy része egyáltalán nem ismeri az édesköményt, jó néhányan egyáltalán nem is találkoztak még vele a boltokban. Néhányan látták már, de sosem próbálták, elvétve találni a merítési mintában egy-két olyan alanyt, aki már kipróbálta. Olyannal sajnos nem találkoztunk, aki rendszeresen használná.
Elő az ismeretlenségből!
Pedig az édeskömény (más néven ánizskapor) parádésan sokoldalúan használható zöldség. Nem maradt ránk adat arra nézve, hogy ezt vajon Prométheusz is tudta-e, az azonban a görög mitológiában biztosnak látszik, hogy egy édeskömény szárába rejtve lopta el az Olümposzról az istenektől a parazsat az emberek számára. Onnantól fogva semmi sem állt útjába az emberiségnek, hogy az újonnan zsákmányolt tűz segítségével megfőzzék azt a bizonyos édesköményt. És teszik is, őshazájából, Szíriából átkerült Európába is, ahol először az olaszok, majd a franciák kezdték el termeszteni. Érdekes adat, hogy Észak-Amerika és Ausztrália egyes területein ezt az értékes növényt gyomnövényként tartják számon, annyi van belőle. De igaz ez Görögországra is, ahol az édesköményt marathosnak hívják, és az egykori marathoni csata helye, Marathon éppen azért kapta nevét, mert rengeteg kömény nőtt arrafelé.
Az édeskömény kimondottan szép zöldség, gumója üde zöldes-fehéres, „feje” tetején pedig kaporhoz hasonlatos zöld korona ül. Ezt zöldfűszerként leginkább halételek ízesítésére használják. A gumót pedig roppant változatos módon lehet elkészíteni, a krémlevestől a csőben sütésig, a nyers salátáktól a tésztaételeken át a köretekig, főzelékig sok mindenre alkalmas az édeskömény. Íze kissé ánizsos, enyhén kesernyés. Pároláskor legalább 40 percre van szüksége a puhuláshoz, ha pedig nyersen fogyasztjuk, felhasználás előtt áztassuk citromos vízbe, attól meg is puhul egy kicsit, és nem is barnul be.
Úgy tűnik, hogy hazánkban jóval elterjedtebb a kömény magjának használata, mint az egész növényé. Ez érthető is, hiszen nálunk viszonylag drágán lehet hozzájutni a gumókhoz, amik nyilvánvalóan importból származnak, de a köménymag amilyen közkedvelt, könnyen hozzáférhető fűszer, olyan sok jótékony hatása is van. Talán mondani sem kell, olyan ismert, hogy a köménymagból főzött tea kiváló görcsoldó, puffadásgátló hatással bír, legyen szó akár csecsemőről, akár felnőttről. A rómaiak idején nagyobb lakomák előtt (volt vajon ott szerény étkezés egyáltalán?) kis tálakban köménymagot adtak körbe, étkezés előtt azt rágcsálták, hiszen ismerték a mag emésztésre gyakorolt jótékony hatásait. De elengedhetetlen alkotóeleme a kínai ötfűszer keveréknek is, bizonyára ott is szerepet játszik az ízhatás mellett emésztéskönnyítő tulajdonsága. Ezenkívül ismert nyákoldó hatása is, ami például asztmában szenvedőknek jó hír.
Hozzászólás zárolva.