Mit mesél a menyasszonyi ruha?

A 19. század közepéig azonban kevés menyasszony engedhetett meg magának egy igazi esküvői ruhát. A 20. század elejéig az alsó- és középosztály lányai a legszebb ruhájukban álltak az oltár elé, ami többnyire fekete volt. A fehér ruha a ’20-as évektől terjedt el. 

Maria de Medici volt az egyik első menyasszony, aki az 1600-as években egy tojászínű ruhában ment hozzá IV. Henrikhez. 1813-ban adták ki az első esküvői divatmagazint. A ’70-es években nagyon trendi volt a fehér nadrágkosztüm.

Manapság a megfelelő szín és fazon kiválasztása nagy kihívást jelent, hiszen a kínálat hatalmas, és a menyasszony az, akinek a legszebbnek kell lennie a nagy napon. Bár a fehér még mindig hódit, egyre több az ekrü-, aranyszínű ruha is. Vannak romantikus stílusúak, de nőcisebbek, sőt, egészen szexisek is. Hódít a mély hátdekoltázs, a fűző, de még a fátyol és a kesztyű is divatos.

Az interneten rengeteg képet találhatunk, de a próbát semmi sem helyettesítheti. A szakértő véleménye is sokat számít, de érdemes egy életben egyszer kipróbálni, milyen, ha mindenki velünk foglalkozik.

A menyasszonyt általában vagy az egyik koszorúslány, vagy az örömanya kíséri el a ruhapróbára. A vőlegény természetesen nem lehet ott, hiszen szerencsétlenséget jelent, ha az esküvő előtt látja párja ruháját. Az a fontos, hogy a kísérő őszintén megmondja a véleményét, így megkíméli a menyasszonyt a kellemetlen élményektől, amit a rosszalló pillantások miatt át kellene élnie.

Az esküvő előtt három-négy hónappal érdemes kiválasztani a ruhát, de magunkra alakíttatni csak a nagy nap előtt szabad, nehogy kihízzuk.

A praktikus szempontokat sem szabad figyelmen kívül hagyni, az esküvő napja ugyanis hosszú és megerőltető. Kell ülni benne, táncolni, játszani, úgyhogy valamennyire kényelmesnek kell lennie. Mi több, valószínűleg vécére is el kell menni benne.