Mit szabad és mit nem szabad tenni az őssejtekkel

Ami az őssejt alkalmazás kardiológiai vonatkozásait illeti, a kardiológiai őssejt kezelés a kardiológiai őssejt kutatás számos kedvező eredménye ellenére sem Magyarországon, sem máshol a világban nem engedélyezett.
Kardiológiai őssejt kutatás azonban a világ számos országában, köztünk hazánkban is több kardiológiai centrumban folyik egyre újabb és újabb tudományos eredményeket szolgáltatva, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy korrekt módon meghatározható legyen ennek az új módszernek a helye a kardiológiai gyakorlatban.
A hazai kardiológiai őssejt kutatás eredményeit számos nemzetközi tudományos közlemény fémjelzi.
Mai tudásunk szerint a kardiológiában alkalmazott őssejt kezelés olyan klinikai szituációkban lehet kedvező, ahol a betegség következtében nagyszámú szívizomsejt pusztult el (pl. szívizom infarktust követően, vagy szívelégtelenségben).
Számos őssejt típussal folynak kutatások (csontvelőből, harántcsíkolt izmokból, szívizomból, zsírszövetből stb. származó őssejtekkel). Ezek mind a beteg szervezetéből származó saját őssejtek, melyek többek között azért is nagyon kedvezőek, mert nem okoznak a szervátültetésekre jellemző kilökődési reakciókat. Embrionális őssejtekkel ma human vizsgálatok nem folynak. Mindeddig a legbiztatóbb eredmények azokból a vizsgálatokból származnak, amelyekben a saját csontvelőből származó őssejtek hatását jelentős szívfunkció romlással járó szívizom infarktust követően értékelték.
Az első humán vizsgálatok eredményét 2001-ben közölték, azóta szigorúan kontrollált körülmények között sok száz betegen alkalmazták a módszert, ami a rendelkezésünkre álló vizsgálati eredmények alapján biztonságosnak tűnik.

Azonban számos olyan kérdés van még, amire a kardiológiai őssejt alkalmazás rutinszerű bevezetése előtt válaszolnunk kell. Egészen pontosan meg kell határoznunk, hogy kik azok a betegek, akiknél a módszer egyértelműen kedvező hatású, melyik az az őssejt típus, melynek az alkalmazása a legelőnyösebb, melyik az az infarktust követő időpont amikor a kezelés a leghatékonyabb, elegendő-e
az őssejteket a koszorú erekbe juttatni, vagy effektívebb, ha közvetlenül a szívizomzatba adjuk őket. Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatják ma a kutatókat.
Ahhoz azonban, hogy a munka nyugodtan folytatódhasson, s a betegek is biztonságban érezhessék magukat, az orvosetikai szabályokat mindenkinek be kell tartania.