„Mivel tudod a legjobban megtartani a férfit?

Minden nő hisz valamiben, amiről úgy gondolja, hogy azzal el tudja csábítani a férfit.

Van, aki azt gondolja, hogy szép kebleivel gyakorol vonzerőt – ám sok férfi van, aki inkább a „piciny, de játékos” mellekért őrül meg.

Van, aki „halálra” tornázza magát, hogy minél kisebb, de annál formásabb popóra tegyen szert – de nagyon sok férfi van, aki éppen azt szereti, ha „van mit megmarkolni”.

A nők nagy része azt hiszi, hogy a pasik sexmániások, ezért sokszor inkább színleli az orgazmust – de erre a férfi hamar rájön, s a valóság az, hogy a mennybe repítő szexélményhez több kell, mint egy aktus, bármilyen heves is az.

Van azonban valami, amivel a férfiak 99 %-át meg lehet fogni. Ez pedig a „hasa”. Azaz, hogy mit adunk neki enni.

Amikor egy kapcsolat eljut oda, hogy a férfit „házi koszttal” kínáljuk meg, s az ízlik neki, nagyot lépünk előre a kapcsolat tartóssága érdekében.

Amelyik férfi azt mondja, hogy neki mindegy, mit eszik, az valójában nem mond igazat. Vagy a szerelem hevében még nem került előtérbe az étkezés fontossága, vagy – egy tartósabb kapcsolatban – éppen lusta megfogalmazni, mire is vágyik.

A lényeg egyébként nem is az, hogy mit akar enni (pörköltet, vagy pizzát), hanem, hogy az finom és ízletes legyen.

A férfiak ízérzékelése, ízek iránti fogékonysága ugyanis genetikailag kódoltan sokkal kifinomultabb, mint a nőké. Nem véletlen, hogy a hivatásos szakácsok, cukrászok, borászok között még ma is sokkal több a férfi.

Ez természetesen mit sem von le a nők értékéből, akik viszont genetikailag kódoltan háziasszonynak (s persze feleségnek, és anyának) születnek.

Ha imádott, kiválasztott párunk először a kedves mama konyháját szemrevételezi és kóstolja meg főztjét, és elismeréssel illeti azt, akkor már félig nyert ügyünk van. (A „nézd meg az anyját, vedd el a lányát” szólás-mondás pontosan a férfiaknak a háztartásvezetés, s benne a főzés iránti fogékonyságát, értékítéletét tükrözi)