Molnár-klasszikus Debrecenben – avagy anekdota három felvonásban
Elsősorban egy szerelmi történet a Játék a kastélyban, melynek gyújtópontjában a látszat és a valóság, az igazi és a hamis felismerése, a kettő közti dilemma áll, és mindez viharos erővel csap össze Molnár Ferenc vígjátékában. De a néző nem csak egy szórakoztató sikerdarabot kap, hanem bepillantást is nyer a művet létrehozó drámaíró alkotási folyamatába: fricskák, fordulatok, félreértések, szerepjátékok közepette azt is látni engedik, miként csapja be közönségét egy sikerdarabíró.
Turai és Gál sikeres színműírók. Fiatal felfedezettjük és barátjuk, Ádám tehetséges zeneszerző. Annie, Ádám menyasszonya, a szerző-barátok közös, új operettjének primadonnája. Ádám Annie meglepetésére érkezik az olasz kastélyba, azonban a színésznő egykori kedvese, a sármőr színész, Almády társaságában tartózkodik a helyszínen, hogy régi szerelmét „tisztázza”. Szerencsére Ádámot elkísérik barátai, akik a fennálló, kényelmetlen valóságot színdarabba csomagolva próbálják megmásítani, és helyreigazítani, hogy megmentsék a fiatalok nászát.
Van tehát egy Fiatal Tiszta Fiú és egy Tapasztalt Bölcs, egy Csélcsap Férfi meg egy Édes Huncut Hölgy. A Fiatal Tiszta Fiú mindent akar és tisztán: szerelmet, bizalmat, hűséget, őszinteséget. A Csélcsap Férfi: az Édes Huncutot akarja, csak úgy, csak könnyen és gyorsan, éhesen és buján.
Az Édes Huncut pedig: nyugalmat, biztonságot, méltó női helyet egy férfi oldalán. De a múlt, a szokások, mint a slepp, húzódnak utánunk, és akadnak bele mindenbe, visszahúznak, rabul ejtenek. Az egyetlen, ami szabadulást hoz a zűrzavarból: egy fergeteges hazugság. Legalábbis hazugságnak tűnik − de a Tapasztalt Bölcs kezében ez sem más, mint a Szeretet, amely mindent beragyog.
Naszlady Éva rendezőt a Molnár-darab sokrétegűsége ragadta meg elsősorban.
– Azért izgalmas ez a darab, mert rengeteg rétege van: vannak látszatok, amik első ránézésre idillikusak, mindenkinek van egy szubjektív látószöge, s ha ebből nézi a körülötte zajló eseményeket, akkor azok valóban eszményiek.
Ahogy azonban elindul a cselekmény, úgy látunk mögé ezeknek az eszményeknek mi nézők is, és a szereplőknek is sikerül az egymásra vetített eszményképeik mögé tekinteniük, és kiábrándulásokat élnek meg. Ezek a kiábrándulások mindig fájdalmasak, de utána valami értékesebb keletkezik, persze csak akkor, ha a szereplők hajlandóak letenni a rögeszméiket. Ezt a tapasztalást ebből a darabból remekül ki lehet bányászni. A váratlan és ki nem számítható esemény kapcsán mindenki rájön, hogy boldogságaik kicsi boldogságok ahhoz az alapboldogsághoz képest, hogy az életben először rendben kell lenni lelkileg. Ma azzal küzdünk, hogy vannak értékek a világban, amikhez vonzódunk zsigerileg− mindenki szeretetre, nyugalomra, boldogságra, kiegyensúlyozottságra és elégedettségre vágyik – de ezeket nem ott keressük, ahol vannak, ahol meg lehet őket találni, hanem a kordivat diktálta helyeken. Erről próbálok beszélni a Molnár-darab kapcsán − ajánlja a rendező a darabot.
A főbb szerepekben Garay Nagy Tamást, Bakota Árpádot, Kiss Gergely Mátét, Sárközi-Nagy Ilonát láthatjuk. Az előadást január 4-én és 5-én, valamint jan. 26. és 31. között láthatja a nagyérdemű a Csokonai Színházban.
Hozzászólás zárolva.