„Most az enyészet kezében vagyok” – 1. (15. rész)
Újult erővel tőr rá a rettenetes betegség, az idegbaj. Ismét, most már véglegesen szétesik emberi világa. Szinte esdeklő vággyal hívja életének megváltásaként a halált. A Démon egészen hatalmába kerítette elméjét. Az életének utolsó felvonása az idegklinikai kezelésekről szól, mintha Ady kálváriáját választotta volna, egyik idegszanatóriumtól a másikig. (Néhány év múlva szinte ugyanezt ismétli meg József Attila is.)
1932. augusztus 1-jén harmadszor kellett befeküdnie az idegklinikára. Újra a paralízis kényszerképzete kerítette hatalmába. A vizsgálatok eredménye ismét negatív. Némi javulás után október 12-én föltételesen kiengedték az intézményből. Egy darabig elviselhetően érezte magát, de fejfájása hamarosan kibírhatatlanná vált. 1933. február 3-án újra próbálkozott a halál meghívásával, fel akarta akasztani magát, de idejében megakadályozták. Február 5-én, immár negyedszer, újra be kellett szállítani a klinikára. Földre szegezett arccal ült a szobában, táplálékot nem nagyon vett magához, s csak szerényen és szűkszavúan kommunikált.
Hozzászólás zárolva.