„Most az enyészet kezében vagyok” – 2. (16. rész)
1933 márciusában javult kedélyállapota, visszatért munkakedve. Külön szobát is kapott, hogy alkothasson (Egy kedves vigasztalónak, 1933; Önarckép, 1933).
Hogy a mérgezés ezúttal igen súlyos fokú, mutatta az, hogy a sarkok belső oldalán már nyomástól származó elhalásos foltok keletkeztek (decubitus).
Később testszerte vörös foltok jelennek meg, s kissé megemelt végtagok ernyedten hullanak alá.
Hiába minden orvosi erőfeszítés, a mély öntudatlanságot megszüntetni nem tudjuk, a szívműködés a sok serkentő orvosság ellenére mindegyre gyengül, a légzőközpontot is hiába ingereljük Lobelinnel félóránként, majd negyedóránként. Délután hat óra 45 perckor utolsót lehel Juhász Gyula. Elaludt örökre. Élt 54 évet.”
Folytatjuk!
Részlet: Pató Erika A „meghívott halál” Juhász Gyula életében és költészetében című szakdolgozatából.
A fotó a szegedi belvárosi temetőben készült, itt található a költő sírja.
Hozzászólás zárolva.