PIROS BETŰS ÜNNEP
„…most már tudom, hogy az anyák éjszaka sem alszanak.”
Már felkeltél, hogy elővedd az ünnepi ruhádat? Elindultál egy szál virágért? Még rántott hússal vár, vagy már csak ül a fotelben szorongatja a botját, és mosolyog, ha belépsz az ajtón? Öleld és csókold, amíg lehet, mert a fejfához vitt virág már nem neki szól, hanem rólad! Amíg utazol hozzá, olvasd el e pár verset, hogy gyorsabban odaérhess! Sok boldogságot, kedves ÉDESANYÁK!
Kedves Olvasóim, kedves Barátaim!
Magam válogattam 5 kedves verset erre az ünnepre. Hol boldogságot éreztem, hol elsírtam magam, de azt gondolom, hogy mindenki így van ezzel, ha az anyukáját készül ünnepelni. Sokszor bele se gondolunk, hogy milyen emberfeletti erőfeszítés, amit tesznek a családért, a gyerekekért, az unokákért. Benne vannak minden munkánkban, minden mozdulatunkban, minden döntésünkben, de sajnos sokan csak későn jönnek erre rá! Ünnepeljük őket, és szeressük, amíg csak lehet!
Mentovics Éva: Az én anyukám
„Ápolgattál, pátyolgattál,
így telt sorra napra nap…
most már tudom, hogy az anyák
éjszaka sem alszanak.”
2010. ápr. 7.
Weöres Sándor: Buba éneke
„Ó ha cinke volnék,
útra kelnék,
hömpölygő sugárban
énekelnék –
minden este
morzsára, buzára
visszaszállnék
anyám ablakára.”
Ágh István: Virágosat álmodtam:
Édesanyám,
virágosat álmodtam,
napraforgó
virág voltam álmomban,
édesanyám,
te meg fényes nap voltál,
napkeltétől
napnyugtáig ragyogtál.
Miért aggódol, lelkem jó anyám,
Hogy kenyeretek barna, e miatt?
Hisz meglehet: ha nincs idehaza,
Tán fehérebb kenyérrel él fiad.
De semmi az! csak add elém, anyám,
Bármilyen barna is az a kenyér.
Itthon sokkal jobb ízü énnekem
A fekete, mint máshol a fehér.
Hozzászólás zárolva.