„…most már tudom, hogy az anyák éjszaka sem alszanak.”

Már felkeltél, hogy elővedd az ünnepi ruhádat? Elindultál egy szál virágért? Még rántott hússal vár, vagy már csak ül a fotelben szorongatja a botját, és mosolyog, ha belépsz az ajtón? Öleld és csókold, amíg lehet, mert a fejfához vitt virág már nem neki szól, hanem rólad! Amíg utazol hozzá, olvasd el e pár verset, hogy gyorsabban odaérhess! Sok boldogságot, kedves ÉDESANYÁK!