Napfogyatkozásról, másképp
„Ha a Napba nézel és elveszted a látást, a szemedet okold, ne a nagy sugárzást!” Ez a pár szó, nem egészségvédő használati utasítás. Útravaló a magukat keresőknek.
Egyik az értelem, a tudatosság, a férfi princípium, a másik az érzelem, az ösztön a női minőség.
Mindenkiben ott van mindkettő.
Ha a helyükön vannak az ember megtalálta önmagát. Ha vetélkedni, veszekedni kezdenek, ha valamelyik főnök akar lenni, akkor kicsap medréből a folyó, vagy kiszáradnak az erdők.
Ha ösztöneink, érzelmeink rabjai vagyunk, az épp úgy boldogtalansághoz vezet, mint ha elnyomva azokat, kizárólag fejből élünk.
A józan ész és az elszabadult ösztönök harapófogójából épp a kettő egyensúlyban tartása kínálja a kiutat.
A tudatosság fénye épp abban segít, hogy meglássuk vágyaink, szenvedéseink sötétben bujkáló gyökereit. S így, felszínre hozva őket, megszelídítve, befoghatókká válnak életünk szekerébe.
Az ember csak az ismeretlentől fél. De amíg fél, nem egész.
Ezért kínál a napfogyatkozás minden kedves magát keresőnek kiváló lehetőséget, hogy megízlelje az önismeret nektárját.
Akár több nektárnyi boldogság is begyűjthető egy ilyen nekirugaszkodás során. A két fen(n)séges vezető együttállása assztro-biológiailag kínálja a lehetőséget, hogy elménk és ösztöneink harapófogójából kacagó aranyhalacskaként (az aranyhörcsög tán jobb lett volna) bújjunk ki.
Aki elméje rabságában szenved, most felszabadultabban élheti át érzésit, vágyait.
Aki ösztöneinek rabigájában nyög, most ráláthat az okokra is.
Nap és Hold. Egyszer volt, hol nem volt.
Hozzászólás zárolva.