Ne akard megváltoztatni, csak „neveld át”!
Egészségtelenül táplálkozik, szanaszét hagyja a holmiját, mindig csak magára gondol. És még sorolhatnánk, hogy jobb esetben mi minden bosszant minket, rosszabb helyzetben pedig milyen tulajdonságai okoznak növekvő gondot köztünk.
De hogyan fejezzük ki rosszallásunkat anélkül, hogy nyersen beszélnénk, folytonosan veszekednénk vele? A dialógus létrejöttéhez rá kell találni a helyes kommunikálási módra, beszédstílusra, az eredmény eléréséhez pedig meg kell tanulni a tapintatosságot, empátiát, önmérsékletet…
Félénk, befelé forduló, nem szeret társaságba járni a társunk? Ő ilyen, el kell fogadnunk, ha tartós kapcsolatra vagy együttélésre vágyunk. Sokszor "csak úgy" a levegőbe beszél, irreális dolgokat mond, álmodozó, képtelen jól beosztani az idejét? Nem lehet kérni tőle, hogy a kedvünkért alapvetően megváltozzék. Ugyanakkor elragadó, csábító is tud lenni, elbűvölt minket és megbízhatónak mutatkozott, amikor megismerkedtünk? Ha ez így van, örüljünk jó tulajdonságainak – hiszen azok miatt választottuk párunknak -, és miközben toleráljuk kisebb hibáit, próbáljunk fontosabb kérdésekben közös nevezőre jutni vele.
Egy kis "átnevelés"- tapintatosan
Maradjanak hát társunk mindennapos "mániái", rossz szokásai, melyek könnyen megmérgezhetik a kapcsolatot? Nem, semmi esetre sem, ha már úgy érezzük, hogy azokat nem tudjuk elviselni! A pszichológusok szerint bizonyos fokig – tapintatos módszerekkel -segíthetünk a dolgon, mert lehetséges párunkat befolyásolni pld. az öltözködés, táplálkozási szokások, rendszeretet terén – amennyiben megvan a szándék és az igény mindkettőnkben.
Enyhe változásra tehát lehet számítani… de általában nem többre. Célszerű szelíd szavakkal elmondani, mivel nem értünk egyet – anélkül, hogy "prédikálnánk" – és mindenképp hangsúlyozni, hogy az esetleges változás az ő érdekében fog végbemenni. A mindennapi konfliktusok rendezését mindig négyszemközt kell megtervezni – soha ne tegyünk szemrehányást a párunknak mások előtt. Ezek a kis belső ügyek csak ránk tartoznak, és azok "kiteregetése" a környezetünkben joggal vethet rossz fényt ránk.
Az üzenet átadása
De előfordulhat, hogy hiába vagyunk tapintatosak vagy diszkrétek, mégsem tudjuk átadni üzenetünket a párunknak. Mit tegyünk hát? Teszteljük például kommunikációs módunkat, vagy azt, hol hibázunk. Közvetlennek, nyíltnak lenni is alapvetően fontos feladat. Világosan és minden nyerseség nélkül fejezzük ki magunkat: "nem tennéd meg ezt?" és ne úgy, hogy "hogy már megint nekem kell megcsinálnom ezt is". Ne legyünk mesterkéltek, körmönfontak sem! Kérésünket pedig a megfelelő időben intézzük a társunkhoz, békés hangnemben, amikor nem a legelfoglaltabb és a kedve sem a legrosszabb…
Hozzászólás zárolva.