Ne hallgass! Veszélyes
A pszichológusok szerint talán nincs is olyan ember, akinek ne lenne kisebb-nagyobb verbális önkifejezési zavara. Ráadásul számos, súlyosabb pszichés probléma éppen az önkifejezés nehézségeire vezethető vissza.
Ha eljutottunk a felismerésig, akkor innen már csak kis lépés, hogy megállapítsuk mi magunk, mennyire súlyos a probléma. Fordulhatunk pszichológushoz is, de számos szakkönyv is van, amelyik részletesen taglalja az önkifejezés zavarait, és megoldási technikákat is kínál.
Mielőtt azonban bármelyikhez fordulunk, próbáljunk ki néhány "házi" praktikát:
1.) Első lépésként nem kell feltétlenül érzelmes szavak özönét zúdítani a kedvesünkre! Elég, ha a vacsora feltálalásakor például, nem csak annyit mondunk "köszönöm", hanem pár kedves szót még hozzáteszünk: "Ez nagyon finom volt! Biztos sokat fáradtál vele, pihenj le, majd én leszedem az asztalt!" Meglátják, jó fogadtatásra találnak, s jöhet a következő, immár kicsit érzelmesebb lépés, és megtanulják, hogy nem is annyira férfiatlan dolog kifejezni érzelmeiket!
2.) Ha a munkahelyen nehézségeik vannak véleményük elmondásában, álláspontjuk megvédésében az első lépés, hogy készüljenek fel még otthon a megbeszélésre, vagy értekezletre! Rágják át alaposan mondandójukat, munkatársaikat, főnökeiket ismerve, vegyék sorra a lehetséges kritikákat, ellenérveket, és próbálják megfogalmazni válaszaikat! Lehetőleg mindezt hangosan! Ha harmonikus párkapcsolatban élnek, kérjék meg kedvesüket, hogy vegyen részt ebben a "játékban".
3.) Próbáljanak meg leszámolni a tekintélyelvűséggel! A főnököt nem azért kell tisztelni, mert ő a főnök! Lehet, hogy úgy gondoljuk, egyetlen erénye, hogy munkát ad nekünk. Ez fontos szempont, de ettől még kulturáltan, finoman, a megfelelő szavakat megtalálva, el kell tudni mondani véleményünket. Meg fognak lepődni! A legdurvább főnök is "meghátrál", ha értelmes, helytálló véleményt hall.
Ugyanígy a családban is érvényes az elv, hogy a szülőknek kijár a tisztelet, de ettől felnőtt-gyerekként még jogunk van elmondani, megfelelően megfogalmazott véleményünket, ragaszkodni saját elveinkhez, álláspontunkhoz életvételünkkel kapcsolatban.
4.) Amikor gyerekeinkbe megpróbáljuk "belefojtani" a szót – gondoljunk önmagunkra! Nem veszítünk semmit szülői tekintélyünkből, ha vitatkozunk gyermekünkkel. Sőt! Ebből nem csupán a gyerek tanulhat, hanem mi magunk is gyakorolhatjuk a helyes önkifejezési technikát!
Hozzászólás zárolva.