Ne szexelj a szerelem napján! Várj még…

Valentin nap a szív belső titkos rekeszében, romantikusan és a rejtőzködő vágyódásban és vágyakozásokban is kielégülést találó érzelmek kifejezésének napja. Nem a testi, inkább a test, mint gát leküzdésének ünnepe, a szívek összeérésének, összeolvadásának igényét és lehetőségét jeleníti meg.

"Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem…"

 (magyar népdal)

 "…mert nagyon meg tudtam magam szeretni veled"

 (József Attila)

Az ember szeret ünnepelni. Ünnep a születésnap. (Szerintem ilyen napokon az édesanya is megérdemelne egy köszönömöt, egy szál virágot. Ez sajnos eléggé hiányzik a mi kultúránkból.) Ünnep a névnap. Eleinte ünnep a megismerkedés heti, majd havi fordulói, majd a házassági évforduló. Ünnep a nőnap, az anyák napja, lassan-lassan helyet kap életünkben az apák napja is. Vannak érzelemmel telített és vannak formális ünnepek, holott mindezek az egyének szintjén érzelmileg lényeges és önmagához, a másikhoz való viszonyának fontos pillérei.

Az ünnepek "formalizálódása"

Joggal vetődik fel a kérdés, hogy miért válik a személyiség érzelmi oldala világszerte közkincset jelentő ünneppé? Talán, hogy egy napba sűrítve "letudjuk", "kipipáljuk", hogy bizony tudjuk: élünk, van nevünk, nemünk, anyánk, házastársunk, családunk. Sőt érzünk: együvé tartozunk, szeretünk és talán szerelemre is képesek vagyunk? Vagy ez így kimondva, leírva túl pesszimisztikusnak, cinikusnak hat? Pedig van benne valami. Az életünk, a nemünk, anyánk és az anyaságunk, a bennünk lakó szeretet-szerelem, gyöngédség a környezetünkben élők iránt nem egy nap, hanem az év minden napján "ünnepelendő" kellene, hogy legyen.

És ez nem a van-e rá elég idő, hanem önmagunkhoz és a másikhoz való viszonyulásunk kérdése.

A Valentin nap üzenete Hazánkban csak néhány évtizede lett elfogadott megünnepelni a Valentin napot, mely már régen nagy és közkedvelt nap volt az angolszász kultúrában. Ez a szeretet és szerelem napja, holott már az ókori kultúra is ismerte a szerelem és a mámor ünnepét, a Dionizosz tiszteletére. Az inkább a vak, mámoros, felelőtlen szerelem, nevezzük nevén, inkább a testi szerelemre vonatkozott. Hasonló felhangjai vannak a Szt. Iván napnak is, melyet gyönyörűen mutatott meg korának és az utókornak Shakespeare mester.