Ne szexelj a szerelem napján! Várj még…

A nyers testi vággyal, annak "felelőtlen" kiteljesedésével és kiélésével szinte szembeszegül a Valentin nap és annak üzenete. Mit is jelent mindez?

Valentin nap a szív belső titkos rekeszében, romantikusan és a rejtőzködő vágyódásban és vágyakozásokban is kielégülést találó érzelmek kifejezésének napja. Nem a testi, inkább a test, mint gát leküzdésének ünnepe, a szívek összeérésének, összeolvadásának igényét és lehetőségét jeleníti meg. Azt próbálja kifejezni, ami kifejezhetetlen, szavakban alig, inkább csak a szimbolikus nyelv képes megjeleníteni: a szívnek szívvel való találkozását, "egybeolvadását". Micsoda, mindenki számára kedves giccseket választunk (boldogan), mert kifejezi azt, melyre nincs, vagy alig van szavunk.  És ha van is, nem biztos, hogy ki tudjuk mondani, és ha kimondjuk, ugyanazt jelenti, amit érzünk. Mert ahhoz szituáció is kell, és egyáltalán nem biztos, hogy tudunk olyan szituációt teremteni, melyben ezek a szavak kimondhatók, és igazak maradnak.

A szeretet-szerelem és a feszültségtűrő képesség

Első hallásra talán bizarrnak érezzük, hogy az érzelmi feltöltődést jelentő szeretet-szerelem érzése mellé társítjuk a feszültségtűrő képesség fontosságát. Pedig így igaz. A szeretet-szerelem érzés felbontja, fellazítja és ezen keresztül befogadóvá teszi a személyiséget. A "megváltoztam", "nem vagyok ugyanaz, aki voltam", "mássá tettél…" érzések elfogadásához, elviseléséhez bizony érzelmi állóképességre, énerőre, feszültség elviselő képességre van szükség. Mert bizony, bármennyire is alakulunk egymás felé ebben a szívek összeérnek nyitottságunkban  sem tudunk eggyé válni. Gondoljunk csak Filemon és Baucisz legendájára…

Az egyek vagyunk, mégis külön érzés átéléséhez érzelmi feszültségtűrő képességre, a testi vágy időszakos elcsendesítésére van szükség, mint Baranyi Ferenc írta "szebb az ajándékvárás, mint maga az ajándék. Majd holnap megcsókollak, majd holnap, várj még…".

A feszültségtűrő képesség "nevelése"

Emlékszem még, gyermekkoromban mindig előbb lett készen a sütemény, mint az ebéd. Vágyakoztam a finom, édes imádnivaló sütire, de csak a széléből kaptam egy pici ízelítőt. Többet, a javából, nem kaptam. "Várd ki! Meglátod, finomabb lesz ebéd után." Nem értettem, nekem most kell, ott van, miért várjak. Nem is kell, duzzogtam, zsaroltam, mindhiába. Ki kellett várni. És tényleg finomabb volt (összeértek az ízek). Csak később értettem meg, hogy a a cél nem a vágyak azonnali kiélése, kielégítése nem lehet a legfőbb cél.