Négyévesen vesztette el a szüleit, árva és gyászol
Édesanyám évekkel ezelőtt egy állami nevelőintézetben dolgozott. Sok nehéz sorsú fiatallal volt dolga, sokakat a szüleik nem akartak felnevelni, sokakat a gyámhatóság vitte inkább intézetbe a verekedős, alkoholista anya, apa mellől, ám voltak olyanok is, akik árvák voltak.
Ne vegyük el tőle a szeretett elhunyt tárgyait, ezek ugyanis a kislány, kisfiú számára összekötik a múltat a jelennel. Kísérjük ki a temetőbe is, de magyarázzuk el neki, hogy aki ott fekszik, annak már nem fáj semmi, és boldog egy másik világban.
A legnagyobb teher természetesen az egyik vagy mindkét szülő halála, hiszen ilyenkor a gyerekek úgy érezhetik, hogy már semmi biztos kapaszkodó nincs az életükben, magukra maradtak. Ilyenkor sokat segít egy olyan személy, rokon, aki biztos pontként áll mellette, és ha nem is anyaként, apaként, de védelmezi őt.
Akármennyire is nehéz a gyász időszaka, nem lehet „megspórolni”. Még a gyerekeknek is túl kell jutniuk ezen az időszakon, fel kell dolgozniuk a veszteséget. Meg kell tanulniuk elengedni az elhunytat, csak akkor tudják majd nyugodtan folytatni az életüket.
Hozzászólás zárolva.