DEMENCIA
Nehéz döntések előtt áll a gondozó is
Mindenkinek mást jelent a jó életminőség. Van, akinek egy naplemente szépségét, másnak egy ünnepnapot a családdal, istentiszteletet a templomban vagy zsinagógában, egy játszma bridge-et, zenehallgatást, vagy keresztrejtvényfejtést…
Mások életminőségének a biztosítását a következő tényezők befolyásolják:
- A beteggel (szülő, házastárs, barát, szerető) való kapcsolat jellege, intenzitása
- Az alzheimeres beteg és a gondviselő személyisége és alkalmazkodóképessége
- A gondviselő pszichológiai, fizikai, spirituális és anyagi helyzete
- Egyéb mindennapi szerepek és az azokkal járó elvárások (pl. a gondviselő fizetett alkalmazott, szülő, gyerek, vagy önkéntes)
- A gondviselő és a beteg lakhelye közötti távolság
- A gondozásban részt nem vevők véleménye, meglátásai és igényei
- A betegellátó rendszer részvétele a gondozásban
A gondviselők családjában a gyermekek úgy érezhetik, hogy az ő életminőségüket rontja a betegellátás. A támogatást és figyelmet illetően versenghetnek a beteggel. Hozzátartozóként és gondviselőként igyekeznünk kell, hogy megtaláljuk az egyensúlyt saját igényeink és a gondozott igényei között. Ha ez nem sikerül, a hozzánk közel állók felhívhatják a figyelmünket ennek a fontosságára. Ha nem megfelelő az egyensúly, azt a beteg és a gondozója egyaránt megsínylik.
Hogyan javíthatjuk a demens beteg életminőségét?
Az Alzheimer-kórban vagy a demenciával járó egyéb betegségekben szenvedőkhöz tisztelettel, együttérzéssel, törődéssel, részvéttel kell fordulnunk, magánszférájukat, biztonságukat szem előtt kell tartanunk. Az enyhe- és középstádiumú betegeket segítenünk kell, hogy megtalálhassák a lehetőségeket életminőségük javítására. A beteg állapotának megfelelő fizikális és szociális környezet szükséges a jó életminőség fenntartásához. Fontoljuk meg a következő javaslatokat:
Ismerkedjünk meg az Alzheimer-kórral és a demencia egyéb típusaival. Legyünk tisztában azzal, hogy hogyan súlyosbodik a betegség, hogyan lehet kommunikálni a beteggel (pl. a különféle érzelmeket, így az örömöt és a félelmet milyen arckifejezés kíséri).
- Kérdezzük meg a betegtől, hogy mit szeret, és mit nem szeret. Ha már nem képes ezt elmondani, egy közeli hozzátartozójánál tudakozódjunk.
- Ismerkedjünk meg azokkal a személyekkel, tevékenységekkel, akikkel/amikkel szívesen tölti a beteg az idejét.
- Amennyire csak lehetséges, támogassuk abban, hogy megtarthassa függetlenségét.
- A beteg erősségeire, képességeire fókuszáljunk, éreztessük vele, hogy megbecsüljük.
- Adjuk meg számára a választás lehetőségét.
- Biztosítsuk a beteg általános egészségi állapotának rendszeres ellenőrzését és a szükséges kezeléseket. Az Alzheimer-kór diagnózisa nem jelent minden más betegséggel szemben védettséget. A többi betegség elhanyagolása ronthatja az alzheimeres tüneteket is.
- Biztosítsuk a biztonságos, ismerős környezetet, amely segít fenntartani a beteg megmaradt képességeit.
- Tartsuk tiszteletben a beteg társaság- és intimitás iránti igényét. Amennyire lehet, támogassuk a családdal, barátokkal való kapcsolatát.
- Úgy gondoskodjunk a betegről, hogy igényeit kielégítsük, és a megmaradt képességeire koncentráljunk.
- Tudjunk arról, hogy a beteg érdeklődése idővel megváltozhat, és ha ez bekövetkezik, ne erőltessük rá korábbi értékrendjét.
- Biztosítsuk, hogy bárki, aki a beteget ellátja, tisztelettel bánjon vele és önálló egyéniséggel rendelkező személyként kezelje.
- Ne feledjük, hogy minden egyes reakció, magatartásforma jelentéssel bír, és azzal valamit közölni szeretne a beteg.
- Ismerjük fel, hogy a beteg életminősége szorosan összefügg gondozója életminőségével. Ahogy a betegség súlyosbodik, a beteg és gondozója kapcsolata szorosabbá válik.
Facebook hozzászólás
Hozzászólás zárolva.