Nehéz élete lesz Karácsonyi Zéténynek
Karácsonyi Zéténynek hívják. Szenteste találtak rá a miskolci kórház előtt kihelyezett inkubátorban. A pszichológus szerint egész életét meghatározó traumát élhet át, elszakítva a világtól, az anyjától, az érintésektől, hangoktól, szavaktól, miként hasonló sorsú társai.
Kutatások tömkelege foglalkozik azzal, hogy a születés utáni első benyomások mennyire fontosak a személyiség kialakulásában.Gondolj bele, hogy normál esetben, miután kis jövevényként megérkezel anyukád biztonságot adó, meleg, tápláló hasából, egy zord, hideg, szükségeket támasztó világban találod magad. Visszavágysz a meleg, biztonságos helyre, és miután anyukád testéhez érhetsz, valamennyire ismét részesülhetsz abban a megnyugtató érzésben, hogy anya ott van.
De mi van akkor, ha ez nem adatik meg? Rendben, hogy az inkubátor a túlélésedet szolgálja, és igen, szükség van rá. A lélek mélyén viszont megtörténik ennek a helyzetnek a megélése, amire az ember tudat alatt egész életében emlékezni fog, és ez az emlék kihathat az ember viselkedésére, érzésvilágára – írja Sas Viktória pszichológus.
A legalapvetőbb mozzanat, ami ilyenkor lejátszódik a lélekben, az az ősbizalom elvesztése. Bizalom másokban, bizalom magamban, bizalom az életben.
Bármilyen, anyától való hosszabb (pár nap vagy több) elszakadás esetén (pl. betegség, kórház), kialakul ez az alapbizalmatlanság, ami a jellemet is úgy formálja, hogy az átélő nem fog tudni egészséges módon kötődni embertársaihoz. Mindenkinél más mértékben károsulhat ez a képesség, többek között az elszakadás hosszától is függően.
Ilyenkor az anyával való kapcsolat is sérülhet. Az elszakított gyerekben maradhat egy „tüske”, az édesanyjával kapcsolatban, ami nehezen megfogalmazható és megfogható, még akkor is, ha a viszonyuk később jó lesz.
Gyakori, hogy az elszakított gyereknek alacsony lesz az önbizalma, megélheti, hogy ő bizony „nem jó”, nem kell senkinek. A lélek furcsa logikával rendelkezik, az elhagyatást belül mélyen így magyarázza meg magának. Könnyen előfordulhat, hogy felnőttként a személyiség mindig tökéletességre fog törekedni, a személy maximalista lesz, mondván, nehogy még egyszer megismétlődjön, hogy ő „nem elég jó”. Mert akkor az is megtörténhet, hogy magára marad, mint akkor régen.
Az inkubátoros érzésvilág is megmaradhat, olyan módon, mintha az embert mindig üvegfal venné körül. Nehezen jutnak el az információk, nehéz kapcsolódni másokhoz.
Ha magadra ismertél, az a jó hírem, hogy megtetted az első lépést: beazonosítottad, tudatosítottad, hogy ez Téged érinthet.
Megteheted, hogy homokba dugod a fejed, és ugyanúgy élsz, mint eddig: megmaradhatnak kapcsolati, párkapcsolati problémáid, ráfoghatod arra, hogy te ilyen vagy, és kész. Vagy dönthetsz úgy is, hogy kezedbe veszed az irányítást, és erőt kovácsolsz a hátrányodból!
(Forrás: pszichológuskereső)
Hozzászólás zárolva.