„Nem feszengek amiatt, hogy nem vagyok konfekcióméret”
Erdős Juci fotográfus szinte csak plus size hölgyekről készít képeket. Ez az ő szakterülete, tudja mi áll jól egy teltebb nőnek, melyik póz az előnyös számára, és azt is, hogyan oldódjon fel az illető a kamera előtt. Talán azért ennyire kedvelt és hiteles, mert ő is egy közülük.
Mit jelent számodra a plus size fogalma, hogyan viszonyulsz ehhez?
Félreértés ne essék, nem a túlsúly reklámozása a célom a munkásságommal, hanem az, hogy megmutassam, azért, mert van valakin némi plusz, még érezheti magát jól, értékesnek és tökéletesen vonzónak.
Te magad sosem fogyókúráztál?
Jaj, dehogynem! Kipróbáltam sok trükköt, diétát. A húszas éveim első fele erről szólt, aztán rájöttem, hogy előbb meg kellene ismernem magamat, a személyiségemet, s csak azután eldönteni, hogy milyen testben akarok élni, mit akarok képviselni, mivel tudok azonosulni. Mára eljutottam oda, hogy már nem akarok beállni a sorba, nem akarok görcsösen megfelelni sem a divatnak, sem másoknak. Elcsépelt mondatnak tűnhet, de tényleg van az a pont, mikor rájövünk, hogy legelőször csakis magunknak szükséges megfelelnünk, mert valójában akkor lehetünk boldogok, ha ismerjük és szeretjük azt, akik vagyunk.
Főként nőket fotózol, gyakran fehérneműben vagy más szexi módon és rengeteg civil kliensed is van. Mennyire nehéz, hogy megnyíljanak, levetkőzzék a gátlásaikat?
Nálam mindenki maga dönti el, hogy milyen képeket szeretne, de szinte mindenki kér fehérneműs, budoár fotókat. Nem szükséges győzködni őket, mert kedvet kapnak hozzá a munkáim láttán, ezáltal ők is szeretnék kipróbálni ezt a műfajt, s dögösnek akarják látni magukat. És azok is. Egyszer egy kiállításra készültem, ezért meghirdettem egy aktfotózást. Nem számítottam túl nagy érdeklődésre, azt hittem túl szégyenlősek ehhez a plus size nők, de a végén én lepődtem meg a legjobban azon, hogy rengetegen jelentkeztek rá.
Minden egyes képsorozatod más és más. Te találod ki a koncepciót is? Honnan inspirálódsz?
Vagy az utazásaimból merítek, vagy ha ennek a szenvedélyemnek nem hódolhatok éppen, akkor a régi festmények és maguk a modelljeim is inspirálóan hatnak rám. Mindemellett nyitott szemmel járok a városban, mert szinte bármi elindíthat egy ötlet, folyamatot, melyből később megszülethet egy-egy fotósorozat. Van, hogy a díszletek hátterét is megfestem, akár ruhákat varrok, vagy alakítok át egy-egy stílus, hangulat kedvéért. A fejemben már most is van egy újabb terv, egy újszerű elképzeléshez, hamarosan el is készítem.
Hozzászólás zárolva.