„Nem feszengek amiatt, hogy nem vagyok konfekcióméret”

Örök optimistának tartod magad, de láttam, hogy negatív kommenteket is kapsz a munkáidra, a hölgyek súlyára. Soha nem veszi ez el a kedved, illetve hogyan reagálsz rájuk?

Mikor közel 8 éve elkezdtem a plus size fotózást, akkor még reagáltam ezekre a véleményekre, de hamar rájöttem, hogy aki rosszindulatú megjegyzést ír, vagy reménytelenül értetlen, azzal nem érdemes leállni csevegni. Ma már nem akarok senkit meggyőzni arról, hogy más perspektívából szemlélje a dolgokat, mert ezzel csak a saját értékes időmet pazarlom el. Így aztán egy erős szűrőt állítottam be, s miután a célom a kezdetektől az, hogy a kerekded nők önbizalmát növeljem, így nem engedem meg senkinek, hogy belegázoljon a hölgyek lelkébe. Szóval, törlöm az ilyen kommenteket és néha, ha túlmennek a határaimon, akkor letiltom a trollokat. Ez nem egy vitaoldal, itt a fotós munkásságomat mutatom meg, és egyben segítek azoknak, akiknek az a célja, hogy elfogadják magukat.

Rengeteg tapasztalattal rendelkezel, ezek alapján milyennek ítéled meg a magyar nők önbizalmát?

Bár a vendégeim 98%-a plus size, olykor találkozom vékonyabb testalkatú hölgyekkel is és az a meglátásom, hogy az önbizalom kicsit sem súlyfüggő. A magyar nőknek nagy szüksége lenne még több pozitív, hétköznapi példára is, hogy végre valahára ne hasonlítsák magukat állandóan a feltűnően szétplasztikázott, mégis szépségideálnak kikiáltott hírességekhez, mert ez sajnos egy hamis énképhez vezet. Fontos lenne az is, hogy már gyermekkorban elültessük és erősítsük a lányokban azt, hogy ne érezzék kevesebbnek magukat csak azért, mert nem úgy néznek ki, mint a reklámokban szereplő nők vagy a népszerű instagramsztárok. Ők egyediek és tanulják meg látni, hogy szépek és értékesek, hogy merjék felvállalni a gondolataikat, az érzéseiket.

Szerencsére egyre többen vállalják fel magukat és nem szégyellik a testüket, az adottságaikat, de úgy tűnik ebben az országban nem kedvelik azt, ha valaki más, mint a normálisnak tartott. Mit gondolsz erről? Hogyan lehet valakit segíteni, hogy érvényesülni tudjon?

Én első körben mindenkit egy önismereti folyamatra ösztönöznék, hogy derítse ki, ki ő és mit akar valójában. Ha megismerjük magunkat, egyre több választ kapunk a személyiségünket illetően, hogy mit, miért csinálunk, miért úgy reagálunk rá, ahogy, vagy miért ismétlünk bizonyos élethelyzeteket, családi mintákat. Ebből a megszerzett tudásból sokkal könnyebb az elfogadás és az önelfogadás útjára lépni. Az pedig, hogy egy hozzánk nem közel álló, vagy ismeretlen ember mit gondol rólunk, azzal nekünk nincsen dolgunk. Úgy vélem, hogy mások véleménye sokat elárul arról, hogy az illető önmaga ismeretében, önmaga tiszteletében épp hol tart.