Nem ismerem az apukám!
A legtöbb gyerek manapság csonka családban nő fel. A válás procedúrája mindegyik felet megviseli, de leginkább a nőt, aki úgy érzi, egész életét a férjének szentelte. Ilyenkor jön a bosszú, a kegyetlen önzőség, mikor a nő nem tudja elviselni kudarcát, és eltiltja gyermekét apjától.
A válások után a bíróságok láthatást biztosítanak az apa számára. De ez édes kevés ahhoz, hogy egy gyermek megismerhesse édesapját.
Gyakori, hogy az apuka újraházasodik, ám a nők 65 százaléka nem alapít új családot. Ebben a légkörben még nehezebbé válik a gyermek helyzete, mert kezdetben nehéz elfogadnia „második családját”. Édesapjának még kevesebb ideje lesz rá, és később már nem is érdeklődik iránta, mert új családjával foglalkozik. Ha meg nagy ritkán tudnak találkozni, úgy ülnek egymás mellett, mint két idegen.
Egy csonka családban felnőtt gyerek általában csak idősebb korában kezd el érdeklődni édesapja iránt, hiszen ilyenkor már nincs mellette az anyuka, aki megtilthatná, hogy találkozzanak. Felnőttként megismerni az édesapát nem kis feladat, ugyanis azt a sok elveszett évet nem lehet egykönnyen bepótolni. Igaz ugyan, hogy idővel kialakulhat köztük barátság, de ez nem egy szülő-gyerek kapcsolat.
Ilyenkor léphet fel a lányoknál az a veszély, hogy párválasztáskor édesapjukat keresik a másik félben: csak is idősebb férfiakkal randiznak, és olyan párt keresnek, akire felnézhetnek minden téren. Egy nagyon „anyás” fiúnál, pedig, aki nem ismerte édesapját, előfordulhat, hogy édesanyját keresi kedvesében.
Természetesen nem minden gyereknél alakulnak ki ilyen komplexusok, de a statisztikák azt mutatják, hogy a legtöbb esetben a fő ok a csonka család.
Fontos tehát, hogy a válás után próbáljuk meg gyűlöletünket és fájdalmunkat háttérbe szorítani, mert egy gyereknek szüksége van apára és anyára is , és mind a két szülő szeretetét igényelné. Csak így válhat teljes értékű emberré- csak ezt tartsuk szem előtt!
Hozzászólás zárolva.