Nem kell nekem férfi! Csak a vibrátoromban bízom meg!

Férfi és nő kapcsolatát egy együtt lejtett tánchoz szokás hasonlítani, ahol figyelni kell a másik lépésére.  A férfi gyengéden vezet, a nő pedig bízik, s hagyja magát vezetni. Miért érzem úgy, hogy mára sok sebből vérzik ez a szép hasonlat?

 1.) A modern nő és a modern férfi elsősorban individuumok, egyetlenek, egyediek és magányosak. Képtelenek egymással megosztani az érzelmeiket. 2.) A modern nő nem szeretkezik, hanem szexel. Korán megtanulja, hogy a férfi úgyis csak ki akarja használni a nőt, miért bízzon hát benne? Nem kockáztatja, hogy sérül, inkább kölcsönös kihasználásként tekint a kapcsolatra és igyekszik, hogy a mérleg az ő javára billenjen.

3.) A modern nő szeretné azért nőnek érezni magát, a modern világ pedig külső megoldásokat kínál, amivel jelezheti, hogy ő nő. Vannak nőknek szóló magazinok, amikben megnézheti, mit vásárol, milyen ruhát visel egy nő.

4.) A modern nő egyébként sem lehet mindig nő, mert ugye olykor fáradt, fésületlen, ellentétben azokkal a Mintakép Nőkkel, akik a filmekben tökéletes sminkkel ébrednek és magazinokból darázsderékkal, bőrhiba nélkül mosolyognak vissza rá.

5.) A modern nő nem anya többé, elsődleges közege nem az otthon. Reggeltől estig az irodában termel, estétől reggelig és hétvégén a szórakozóhelyen vagy a boltokban fogyaszt.

6.) Párja, a modern férfi sem férfias férfi többé. Férfiasságát lelki tényezők helyett ő is centiméterekhez és a tricepsze átmérőjéhöz köti. És szenved, mert a vibrátor jobban bírja nála. 

7.) Érzik mindketten, hogy valami nem stimmel, de a megoldást még mindig kívül keresik. Szilikonmell, plasztikai műtét, szteroidoktól repedő karok. Nem befogadni vagy elfogadni akarják egymást, nem eggyé válni, csak egy-egy saját orgazmust. A másikét csak azért, hogy bizonyítsanak…