„Nem lehet boldogságot venni…”???
„Nem lehet boldogságot venni…” – énekelte hajdanán híres nótájában a népszerű Apostol együttes. Annak idején, nyiladozó értelmű tiniként mosolyogva ingattam fejem a képtelen állításon. Még hogy nem lehet? – hitetlenkedtem. Aztán valami történt…
Most éppen élvezem a középutat. Van is, meg nincs is. Egyik kezembe jön, a másikból kifolyik. Pár napig nálam melegszik, aztán tovább áll. Izgalmas játékot játszhatok hó elején a csekkekkel, vajon ki lesz a postára az első befutó…
Annyi mindig van, amennyi kell… Az agyam pedig folyamatosan épül (és nem le) amikor a pénzgyártáson gondolkodik.
És közben csendben időt hagyok minden apró, örömteli pillanatnak. Mert a boldogság sokkal olcsóbb és – egyszerűbb…
Hozzászólás zárolva.