Nem volt ciki büdösnek lenni

Babilonban, Egyiptomban, a Római Birodalomban a középkorhoz képest igazi tisztaság uralkodott. Volt csatornahálózat, nem csupán nyilvános fürdők léteztek, de még a polgárok házaiban is épültek ilyen helyiségek. Egyiptomban állítólag külön helyiség volt az éjjeli edényeknek, a római nép pedig nyolcnaponta ment fürdőbe, emellett otthon is tisztálkodott. A kiváltságosak persze külön gyűltek össze a termákban, ahol nem csak fürödtek, de üzleteltek, kikapcsolódtak, szórakoztak, sőt, még „örömet” is szereztek egymásnak.

A középkorban aztán a vallást azt tanította, a meztelenség bűn, ebbe a felfogásba pedig a tisztálkodás sem fért bele. Ha egyáltalán víz érte őket, akkor is ruhában maradtak. Spanyol- és franciahonban az előkelők egyszerűen a folyosókon, vagy a termek sarkában végezték el dolgukat, ha pedig már elviselhetetlenné vált a szag, átköltöztek egy másik szárnyba. A pórnép az utcán könnyített magán, vagy ha bilibe ürített, annak tartalmát kiöntötte az ablakon. Az emberek tetvesek és büdösek voltak, de a gazdagok ezt nagyszerűen titkolták a hatalmas parókákkal és a nagyszerű találmánnyal, a parfümmel.

Akiknek sikerült a higiénia hiánya okozta fertőzéseket, betegségeket túlélnie, az a 18-19. században kezdett nagyobb figyelmet fordítani a tisztálkodásra.

A polgári családok már megengedhették maguknak a falikutakat, ezekből ivóvíz folyt, de fürdőszobája csak a még gazdagabbaknak lehetett. A vizet a sparhelten melegítették, és öntöttvas kádban fürödtek, bár a nagyuraknak volt fafűtéses vízmelegítő rézhengere is. Mosakodni a fajansz mosdótálban, vagy bádoglavórban tudtak, vécére pedig a folyosó végére jártak.

A parasztság nem tisztálkodott mindennap. Az alsóruházatot csak hetente cserélték le, a pásztorok pedig még ritkábban. A vízhatlanság érdekében ráadásul hamuval és hájjal dörzsölték be a ruháikat, úgyhogy túl jó illatok nekik sem lehetett. Télen a szájukba vették a vizet, hogy kicsit felmelegedjen, ezzel mosták meg arcukat.