Nem volt ciki büdösnek lenni

Nyáron hetente egyszer-kétszer megmosakodtak, néha megfürödtek a tóban. Télen inkább nem fagytak meg, hanem két-három hónap után mosták le magukról a koszt, izzadságot. Hajat nemigen mostak, maximum két-három hetente, az asszonyok kendőt kötöttek, a lányok pedig zsírral kenték be, így tartása lett, és a tetvek, rühek is távol maradtak. Hogy ne száradjon ki a bőrük, disznózsírral kenték be magukat.

A két világháború között még mindig csak azt a részt mosták meg, ami látszott. Az arcot, nyakat, fület, kezet, körmöket tisztán tartották, ezeket minden reggel megmosták, esténkét pedig letörölték a felsőtestüket és a lábukat. Az altestre hetente egyszer, leginkább a vasárnapi mise előtt került sor. A gyerekeket a zománcozott lavórba állították, és egész testüket, hajukat is megmosták.

A falusi környezetben nehezen terjedtek el a tisztálkodási szokások, a városi sokat mosdó, illatos nőket feslettnek, erkölcstelennek tartották. Mosni sem szerettek, nem a lustaság miatt, hanem azért, mert így kopott a ruha. Ezért inkább csak szellőztettek, vagy ecetes ruhakefével tisztogattak.  

A hatvanas években aztán már lehetett kapni illatos tisztálkodószereket, volt vezetékes víz az új házakban, a hetvenes-nyolcvanas években pedig falun is megépültek a fürdőszobák. A tehetősebbeknél, az orvosnál, tanárnál már korábban is volt, szivattyúval nyomták fel a vizet a fúrt kútból, amit a fafűtéses vízmelegítőben melegítettek fel.

Napjainkban a napi fürdés, és ruhacsere dívik, hajat kétnaponta-hetente illik mosni, attól függően, kinek mennyire zsírosodik. Fésülködés naponta legalább egyszer, fogmosás háromszor ajánlott. Ruháinkat egy, maximum két felvétel után mossuk ki, nehogy kellemetlen szaga legyen. A szappan, vagy tusfürdő mellett ajánlatos legalább egy dezodot használni. Személyiségtől függ, ki mennyire szereti az illatokat, van, aki a teljesen természetes, illatmenteset választja, mások pedig még parfümöt fújnak magukra, naponta akár többször is. A bőrápolás szintén egyénfüggő, akinek nem száraz, talán nem is használ testápolót, másnak azonban szüksége lehet rá, hogy ne viszkessen, ne alakuljanak ki szárazságfoltok. Az arckrémre ugyanez vonatkozik. Aki nem szereti szappannal mosni az arcát, az választhat lemosót – ezt a kozmetikusok különösen ajánlják. Éjszakai krém, szemránckrém, kézkrém, lábápoló, hidratáló maszk, hűsítő, ápoló pakolás – a kozmetikai szereknek se szeri, se száma. Ha az alapvető higiéniás szabályokat betartjuk, ezek már a többletet, a kényeztetést, a luxust jelentik, és csak az igényeink és a pénztárcánk mondhatja meg, mivel tegyük még tisztábbá, szebbé magunkat.