Nincs segítség!

Begyakorolt mozdulatsorok, mondatok, programok, sok monoton „én is téged”. Kényelmes a cipő, csak épphogy rosszul áll. Ha nagy nehezen kilépsz belőle, rádöbbensz, hogy valójában nincs is sok különbség a két állapot, a vállalt és az álcázott magány közt.