Önmaga ellen fordult immunrendszer

Javulást hozhat az előre menekülés

„Biztosan részeg”- gondolhatják sokan az utcán dülöngélő, zavarodott emberről. Éppen a tünetek furcsa, zavaró mivolta az, amely miatt sokan titkolják saját vagy családtagjuk betegségét, holott ezzel csak még inkább erősítik az SM-mel küzdő ember elszigeteltségét, ami akár depresszióba is torkollhat.
Ráadásul nemzetközi klinikai vizsgálatok bizonyítják, hogy minél előbb kezdődik el a megfelelő gyógyszerelés, annál hamarabb lehet megállítani az idegszövet burkának oldódását, annál nagyobb az esélye a regeneráció megindulásának. Ez különösen a magas rizikójú, ám még csak egyetlen tünetet felmutató – úgynevezett CIS (klinikailag izolált szindróma) – betegek esetében hozhat javulást. Vagyis semmi értelme homokba dugni a fejünket, az SM nem szégyen, hanem állapot, amelynek javulásáért, de akár romlásáért is felelősek vagyunk. Sajnos az ismeretlen eredetű betegség ma még nem gyógyítható, de az állapotromlás fékezhető, az életminőség javítható. Ehhez azonban a megfelelő gyógyszereken kívül a beteg kitartására és küzdeni akarására is szükség van.

Életmódváltás – testileg, lelkileg

Az SM-mel együtt élni a betegnek és a környezetének sem könnyű. Éppen ezért sokan legyinthetnek a még nagyobb „áldozatokkal” járó egészséges életmódra, holott ha a beteg elkezdi növelni a fizikai aktivitását és törekszik a kiegyensúlyozott étkezésre, pozitív változásokat tapasztalhat magán:
– Javul az állóképessége
– Maximalizálható a mozgáskészsége
– Javul az ízületek hajlékonysága
– Egészséges marad a szíve
– Csökken a fáradékonyság
– Enyhülnek a depressziós tünetek
– Rendszeressé válnak az ürítési funkciók
Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a gyógytorna és egyéb fizikoterápia során nagyon fontos a teljesítőképesség maximum 80 százalékos igénybevétele, a terhelés mennyiségének és minőségének a beteg aktuális állapotához történő igazítása.

A testmozgás javítja az agyi funkcióit

Az edzettebb, fittebb SM-betegek sokkal jobb eredményeket mutattak fel a kognitív teszteken, mint a kevésbé fitt társaik – ez az eredménye az Ohio-i Egyetem és más intézmények közös kutatásának. Az erről szóló tanulmány szerzője, Prakash professzor szerint az aerob jellegű mozgásnak védő hatása van az SM által leginkább veszélyeztetett agyterületekre.
A kutatásba 21 SM-mel diagnosztizált és 15 hasonló korú és végzettségű egészséges nőt vontak be. Vizsgálták az edzettségi állapotukat, a kognitív funkcióikat, az agyi struktúráik változását. Az edzettségi állapotot úgy mérték fel, hogy a hölgyeknek kimerülésig kellett szobabiciklizniük, miközben egy maszkkal mérték az oxigénfogyasztásukat. Mindenki kitöltött egy gondolkodásra vonatkozó tesztet is, olyan feladatokkal, mint például „F”-fel kezdődő szavak felsorolása 1 perc alatt. Az ilyen feladatokban az SM-betegek rosszabbul teljesítettek, mint egészséges társaik. Az agyban bekövetkezett károk MRI-vizsgálata során, ahogyan az várható volt, az SM-pácienseknél mértek nagyobb károsodást.
Az érdekesség azonban a fitt és a kevésvé fitt SM-betegek közti különbség volt. A professzor szerint az edzetteknél kisebb mértékű agyi sérüléseket találtak, mint a nem mozgóknál, ami érthetővé teszi azt is, miért produkáltak a fittek jobb eredményeket a teszteken. Az aerob jellegű mozgás mind a szürke-, mind a fehér állományra védő hatást gyakorolt, sőt, a sportoló betegeknek 20 százalékkal nagyobb volt a szürke állománya, ami pozitívan befolyásolja a gondolkodás folyamatát.
Ez a kutatás azért is döntő jelentőségű, mert sokáig azt mondták az SM-betegeknek, hogy a kerüljék a tüneteiket súlyosbító mozgást. De ez a vizsgálat is bizonyítja, hogy a szakemberek által javasolt mozgásformák éppen, hogy támogatják a kognitív funkciókat. Aki tehát úgy dönt, hogy belevág a rendszeres testmozgásba, kérje neurológus és akár gyógytornász segítségét.