Ordító emojik, harsogó felkiáltójelek – csak félre ne értsük egymást!
Ha valaki emojikkal, hangulatjelekkel teletűzdelt mondatokat lát bejövő üzeneteiben, első pillantásra tudhatja, hogy a feladót erős érzelmek, indulatok vezérelték. Vagy mégsem? Az emojikkal nyomatékosítjuk a közlendőnket. Jelezzük, hogy a címzett különösen figyeljen a tartalomra. A hangulatjelek helyes megfejtése ugyanakkor nem mindig egyértelmű. Ez pedig akár félreértésekhez is vezethet.
Küldés előtt minden esetben olvassuk el a levelünket, hiszen ilyenkor vehetjük észre az elírásokat, a helyesírási hibákat, az egyeztetési pontatlanságokat, amelyek akár hiteltelenné is tehetik az üzenetünket.
Szóban vitatkozzunk, ne írásban
Előfordulhat, hogy valamiben nem értünk egyet a levelezőpartnerünkkel, viszont érdemes végiggondolni, hogy írásban akarjuk-e megvitatni a félreértést. Ilyenkor ugyanis hiányzik a közlő hanglejtése, a mimikája, a testbeszéd, amelyek mind megkönnyítik az üzenet dekódolását, befogadását.
Ahhoz, hogy teljes mértékben megértsük a másik mondandóját, jobb, ha személyesen, esetleg videóhívásban vagy telefonon beszéljük meg a vitatott témát. Akár úgy is kezdhetjük a beszélgetést, hogy „jól értem, hogy ezt és ezt gondolod…?”, így lehet, hogy már rövid időn belül kiderül, hol csúszott el a kommunikáció.
Aztán a visszacsatoló e-mailben már valószínűleg ez lesz többségben: 😊, és nem ez: ☹.
Hozzászólás zárolva.