600 MILLIÓAN ÜNNEPELNEK MA
Október 1.: Idősek világnapja – öregedjünk tudatosan!
1991 óta október 1. az Idősek világnapja, ezért ránéztünk erre a nagyon is jelentős számú rétegre, hogy milyen alternatíváik vannak, egyáltalán ki számít idősnek, és hogyan lehet ezt az életszakaszt is élménydúsan megélni.
Pallérozzuk elménket!
A testünk mellett a szellemünk frissen tartása is legalább annyira fontos. Ehhez is számtalan lehetőség áll rendelkezésre, az olyan egyszerűektől kezdve, mint az olvasás, keresztrejtvényfejtés, sakkozás, társasozás, kártyázás; az olyanokon keresztül, mint egy szakma kitanulása, egy új nyelv elsajátítása, egészen a diplomáig. A világ legidősebb friss diplomása, az olasz Giuseppe Paterno, 97 évesen szerezte meg oklevelét idén nyáron, filozófia-történelem szakon, de tovább szeretné képezni magát, hogy meglegyen a doktori fokozata is. Ebből is látszik, hogy a kor nem akadály!
Az a bizonyos bakancslista
Aki egész életében arról álmodozott, hogy táncos lesz, vagy festő, keramikus, nosza, vágjon bele!
A külföldi utazásnak ugyan nem kedvez a jelenlegi járvány-helyzet, de belföldön lehet kalandozni, ráadásul 65 év felett ingyen. Hiszen ingyenes a MÁV, a VOLÁN és a BKK is, de 65 év alatt is jelentős kedvezményeket kapnak a nyugdíjasok. Menjünk színházba, moziba, múzeumba – ha félünk a fertőzéstől, egyre több online lehetőség közül választatunk.
Ne adjuk fel hobbyjainkat, akkor se, ha családunk számít a segítségünkre. Találjuk meg a helyes egyensúlyt a velük való törődés és a magunk öröme között.
A nagyszülő nem bébiszitter – a gyerek nem ápoló
Ez oda-vissza kényes kérdés lehet. Sokszor elvárásokkal teli a szülő-gyerek kapcsolat felnőttkorban.
Az aktív, fiatalos, sportos nagyszülő óriási kincs, de pont ennek az energiának köszönhetően alighanem van (még) állása is; és/vagy egy nagyon aktív magánélete. Ez sok esetben konfliktusokat okoz, mert a fiatalok úgy érzik, nem számíthatnak szüleikre. Fontos megértetni gyerekeinkkel, hogy bár imádjuk őket és az unokáinkat, nem szeretnénk teljesen feladni egyéb kapcsolatainkat, szenvedélyünket sem. De ugyanígy el kell fogadnunk a másik oldalt is. Megérteni, ha nekik nincs idejük meglátogatni minket, ha más programot preferálnak.
Ma már nagyon ritka az, hogy egy háztartásban több generáció él együtt, sőt, az se gyakori, hogy egy ingatlanon lennének a fiatalok az idősekkel. Ezért aztán kényes kérdés, hogy ki fogja ápolni a szülőket, nagyszülőket, ha ők már nem lesznek képesek ellátni magukat. Ez ugyanis nem pusztán odaadásról szól. Sokszor az idősebbek szeméremből nem szeretnék, ha családjuk fürdetné, tenné tisztába őket; de az is előfordul, hogy testi adottságaik, vagy betegségük jellege miatt nem lehetséges az otthoni ápolás. Készüljünk fel erre is! Nézzünk meg gondozóházakat, idős otthonokat, nyugdíjas lakóparkokat, hogy ha majd később úgy érezzük, kényelmesebben lennénk egy ilyen intézményben, pontosan oda kerüljünk, ami számunkra megfelel.
Ezt akár le is írhatjuk, hogy segítsünk a családunknak az intézkedésben. Ugyancsak segítség mindenki számára, ha írásban nyilatkozunk arról, mi legyen velünk betegség esetén. Visszautasíthatjuk az orvosi ellátást, de akár az életmentést is, illetve megbízhatunk valakit, hogy döntsön helyettünk. Mindezekre a megfelelő dokumentumokat ki kell töltenünk és közjegyző által hitelesíttetni.
Hozzászólás zárolva.