„Őrülten szeretlek, ezért nem lehetsz a barátom”

3. A kölcsönös, ilyen szempontból tehát beteljesült szerelem nem zárja ki a szexuális élet zavarát, egyik vagy mindkét fél részéről teljes ellehetetlenülését sem (ez utóbbi nagyon rossz hatással van viszont a szerelem minőségére). Nászéjszakai impotenciának hívta a szakma is azt a (jó esetben nyom nélkül elmúló) erektilis diszfunkciót, amit sok férfinél az váltott ki, hogy akkor lehetett és kellett szeretkeznie először a feleségével, teljesítmény-kényszer és más zavaró tényező mellett. Borjúkötélen pedig az (előrehaladott) áldott állapotban lévő, illetve nemrég szült nő férje volt.

4. A szerelmesek nem lehetnek barátok. Vállalom a vitát! Gondoljuk csak meg: amíg a szerelem tart, addig a rivalizálás, a titkolózás, a teljes kiismerhetetlenség szándékos megőrzése, a másik minél teljesebb bekebelezése iránti vágy, a "két önzés titkos párbaja"  elfogadható – mindez összeegyeztethetetlen a viszont a barátsággal. Érezhetik úgy a szerelmesek, hogy ők barátok is – de éppen a leírtak miatt nem lehetnek azok.

5. Volt szerelmesek sem lehetnek barátok. Sietve leírom: lehetnek jó pajtások, társak, szövetségesek, partnerek – de barátok nem. A tudattalanban ugyanis hat, működik az eredeti felállás. A volt szerelmesek közül az egyiknek lehet annyira fontos továbbra is a kapcsolat, hogy az is jobb a semminél, ha "legalább" barátok maradnak, a másik meg (etikailag nem egyértelműen) belemegy ebbe. A barátság teljesen egyenjogú feleket tételez fel, ezért sem jöhet létre sem a szerelemben (hiszen ott éppen az az egyik tét, hogy aktuálisan legalábbis  ki az egyenjogúbb),  sem  a szerelem romjain, mert azok mérgezettek a barátság szempontjából.

Ennyit a fogalmakról s az alapelvekről.

Kicsit eltér a témánktól, de leírom, mert kötődik ide, hogy igazi, teljes értékű barátság csak azonos neműek között jöhet létre – ahogy igazi, teljes értékű szerelem csak különböző neműek között. Ezért a mondatért is vállalom a felelősséget, a másság elfogadása mellett. Az azonos neműek között csak az a kapcsolat tűnik a kívülálló számára igazinak, teljes értékűnek, amely éppen azért nem az, mert legalább az egyik fél lemondott valamilyen így is meglévő,  jogos vágyáról… Tessék ezt végiggondolni.