„Próbáltam néha-néha a halált” (10. rész)
Juhász Gyula fiatal kora óta próbálkozott a halál meghívásával. Az első ismert eset, amiről tudunk, az 1907. februárjában történt: számkivetettségének első állomáshelyéről akart elmenekülni az élet elől.
:
„Idegen ágyon fekszem,
Megrontó lázban égve…
Már vár, rám vár azt este,
Mikor idegen árnyak
Borítják be az ágyat.
Feketén, feketén,
Mint halotti terítő.
Ha most, most jön a vég!
(Idegen ágyon, 1906)
” Az ágyra nézek. Álmodom.
Nagyon fáradt vagyok.
Ki fekszik ott, az ágyamon?
Egy nyílt szemű halott!
Mit akar? Vére még tüzel
És szeme még ragyog,
Láztól piros még homloka!
Most látom: én vagyok!”
(Én is meghaltam, 1907)
A beszűkülés mint a depresszió típusos tünete megfigyelhető Juhásznál is, saját maga vallja meg:
„Hátat fordítva a világnak
Fekszem, s elnézem a falat,
Nem bántanak az emberárnyak,
És nem fájnak a sugarak.”
(Betegen, 1919)
„Nagyon megszürkült a világ,
És benne nagyon megszürkültem én.”
(Hamu, 1932)
„Lakásom lesz a hetedik magány,
A halál felé nyílik ablaka.
Kertjében csak emlékek teremnek
S a lakója csak a lelkem lesz maga.
Kertjében örök emlékek teremnek,
Nem érnek mérges vágyak már oda,”
(A csönd felé, 1909)
Betegségének is velejárója a szuicid hajlam. Péter László szerint is öngyilkossági kísérletei összefüggésbe hozhatók életkörülményeinek alakulásával. Oláh Gábornak van egy hatásos képe barátja sorsának szövevényesedéséről: „Juhász Gyulával bizony mostohán bánt a hazája. Tanársággal kereste kenyerét, de nem egy városba halmozta össze sorsa azt a rakás ennivalót, amit életében meg kellett ennie, hanem sok kis vidéki táborszállásba. Juhász, mint tanár is, igazán „bujdosó” magyar volt.” Minél inkább igyekszik kikeveredni vidéki élve-eltemetettségéből, annál jobban belebonyolódik a mellőzöttség keserűségébe. Az életkörülmények azonban önmagukban még nem magyarázzák meg Juhász „rövidzárlat-cselekményeit”. Grezsa Ferenc szerint: „életkörülményeinek és neuraszténiájának kölcsönhatása” vezeti el őt az önpusztító tettekig. „Öngyilkossági kísérletének indítékát abban látom, hogy az elviselhetetlen életkörülmények végsőkig fokozták betegségét. „
Hozzászólás zárolva.