Psziché-dráma

kellemetlen körülmények, behatások következményeként.

A stressz legszélesebb értelmezésben: a szervezet válaszreakciója mindennemű követelésre. S ebben a megfogalmazásban, a stressz életben maradásunk alapvető tényezője, tehát nem szabad elkerülni. Mert az élet maga, ha folyton történik velünk valami. (David Hoffmann: Stressz kontroll) Képzeljük el, mennyivel sivárabb lenne az életünk, ha nem éltünk volna át soha szerelmet, hirtelen nagy szerencsét, kihívást munkánkban, tehát a magaslatokba emelő stressz-helyzeteket. És persze, a mélységeket sem kerülhetjük ki. A dolgok kulcsa tehát valószínűleg a stressz-helyzetek mennyiségében, milyenségében és az arra való felkészültségünkben rejlik. A bennünket érő stressz helyzetek mennyiségét és milyenségét mi, egyszerű gyarló emberek egyenként nem befolyásolhatjuk számottevően, de azért igencsak sokat tehetünk, hogy felkészítsük magunkat a stressz helyzetek megoldására, az átélt stresszek mellett belső egyensúlyunk, harmóniánk megszerzésére és megtartására.

A mai kor emberének, főként, ha Kelet-Európában él az elmúlt évtizedben gyökeres életfeltétel változások tömegét kellett megélnie. Nincs olyan ember országunkban, akinek nem kellett volna szembenéznie addig megszerzett nyugalmának, létbiztonságának kisebb-nagyobb mérvű elvesztésével. A társadalom és a kisebb  nagyobb közösségek értékrendjei felborultak, az újak nehezen kristályosodnak ki. Az igazodás, alkalmazkodás nem mindenkinek sikerül egyformán.. S nem vagyunk egyformák. Ki ne tudna példák tucatjait hozni arra, hogy egy adott szituáció, feladat, körülmény, annak adaptálása, a megoldás megtalálására késztető esemény az egyik embert felvillanyozza, a másiknak szorongást, félelmet, kudarcélményt, betegséget okoz. Nincs tehát egyértelmű negatív stressz-helyzet?

A stressz-kutatás számos jelessége abban egyetért, hogy vannak kivédhetetlen helyzetek, melyekre nem lehet felkészülni, s nem kíméli sem az erőst, sem a gyengét: a legközelebbi hozzátartozó elvesztése, komolyabb személyi sérülés, betegség stb. tehát az elemi csapás okozta lelki traumák. Maradva ezentúl a stressz fogalom negatív értelmezésénél, talán Selye János pszichológus elmélete áll a legközelebb a mai, korszerűbb, az embert mint a test a lélek és a szellem egységeként felfogó stressz-értelmezéshez. Ő a stresszt válaszreakciónak tekinti valami kedvezőtlen vagy stressz-keltő szituációra. Szerinte a stressz-reakció beépített mechanizmus és akkor lép működésbe, amikor követeléseket támasztanak velünk szemben, ezért a stressz védekezési és alkalmazkodási funkciókkal bír. Egyszóval lélektani reakciót idéz elő. (Talán Selye János korszakalkotó felfedezése vágott először rést a modern orvostudomány testi-biológiai-kémiai szemléletű emberfelfogásán, mikor a stressz-betegségek fizikai megnyilvánulásakor rámutatott annak lelki eredőjére?)