Psziché-dráma

Nincs mindenkire egyaránt érvényes recept. Egy azonban bizonyos – a korszerű orvostudomány is egyre több publikációjában belátja,- a klasszikus értelemben vett orvos szinte tehetetlen a lélek orvoslásában. A testi bajok jelentkezésekor tüneti kezelést ad, de nem várható segítség tőle a krónikusan visszatérő, stressz okozta betegségek okának gyógyításában és a megelőzésben. Mert mit kezdjünk olyan tanácsokkal, mely gyomorfekélyünk megszüntetendő, a rohanó élettempót, a határidők miatti aggódást, a feszültségeket megtiltja számunkra. És akkor mi van?

Az életet tovább kell élni, s azt most csak így lehet.

A lélek betegségének egyik leggyakoribbjával, a stresszel látható be talán legjobban, hogy valójában mi vagyunk saját magunk orvosai. Fordulhatunk segítségért szakértőkhöz, orvosokhoz, alternatív természetgyógyászhoz, -kapunk is, de a gyógyulás felelősségét igazán sohasem háríthatjuk másra. A gyógyítás sokféle eszközzel és technikával elősegíthető, de csak hozzájárulni képesek a gyógyulás folyamatához. Ha beláttuk, hogy felelősséget kell vállalnunk saját életminőségünkért, már el is indultunk a helyes úton. Jöhetnek a technikák, melyek csakis testre-szabottak lehetnek.

Még mielőtt rátérnék a stressz-megelőző és gyógyító módszerekre, hagy hívjam fel a figyelmet egy kollektív felelősségre is, melyet éreznünk kell a halálozási és megbetegedési statisztikánkat ismerve. Tény, hogy vannak globális változások, melyekkel szemben az egyes ember tehetetlen, elviseli, megtanulja kivédeni. Ám akadnak, nagyon is sok, sőt, egyre több olyan stressz-okozó tényezők, melyeket egymásnak idézünk elő. A másik ember érdekeire, idegeire, személyiségére, s még sorolhatnám, oda nem figyelve cselekszünk, hozzuk döntéseinket, törvényeinket, jogszabályainkat. Észre sem vesszük, hogy miközben saját szűk egyéni érdekeink szempontjából cselekszünk, megnehezítjük a másik életét, megszaporítjuk gondjait. Legfrissebb példa a sok közül: ha gondol a hivatalnok arra, hogy mennyi embernek okoz napokon át tartó sorban- állást, plusz anyagi és idegi megterhelést a tb-változások sokasága, vajon így és ezeket a jogszabályokat fogalmazza-e meg? Vagy kissé emberibb módon végrehajthatót?