Puff neki! Meglátta a medve az árnyékát
Idén is megtartották a hagyományos medveárnyék észlelést a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A napos időben a medvéknek árnyékuk volt, ami a népi időjóslás szerint arra utal, hogy a tél sokáig fog tartani. Más kérdés, hogy a hosszútávra szóló előrejelzésekben mindig sok a bizonytalanság!
A néphit szerint ha a medve ezen a napon meglátja az árnyékát, vagyis napos idő van, elhúzódó télre kell számítani, ha viszont az idő borult, és nincs árnyéka a medvének, már nem kell sokáig várni a tavaszra.
Több százan, köztük sok óvodás és kisiskolás volt kíváncsi a délelőtt 11 órakor megtartott medveárnyék észlelésre. A barlangból előcammagó két kamcsatkai medve, Tibor és Romulus a napsütésben annak rendje és módja szerint árnyékot vetett, még akkor is, ha a kiengedés előtt pár perccel egy halvány felhőfoszlány úszott a nap elé, és ezért az árnyék nem rajzolódott ki túl élesen. A népi időjóslás hagyományai szerint az észleltek hosszan elnyúló télre utalnak, de ettől aligha kell valakinek megrettennie. A medveárnyék alapú időjóslás ugyanis még a sok éves átlagokon alapuló hosszú távú előrejelzéseknél is bizonytalanabb!
Az állatkerti medvék téli aktivitása egy kissé eltér a vadonbeli medvékétől, s nagyban eltér az elterjedt hiedelmektől. A medvék ugyanis a valóságban nem alszanak olyan igazi téli álmot, mint a sünök vagy a denevérek, csupán kevésbé aktívabbak, hogy a kevesebb táplálékot nyújtó téli időszakban takarékoskodjanak az energiával. Az állatkerti medvék ráadásul télen is jól táplálkoznak, ezért ők ugyanolyan aktívak, mint máskor. Éppen ezért az nem volt kérdés, hogy előjönnek-e a barlangjukból, hiszen az év minden napján megteszik(!), és attól sem kellett tartani, hogy megijednek az árnyékuktól, a medvék ugyanis nem nagyon ijedős állatok!
Hogyan működik a népi idősjóslás?
A régi korok embere hozzánk hasonlóan ugyancsak kíváncsi volt a várható időjárásra, de nem álltak még rendelkezésére a modern meteorológia eredményei. Rövidtávra tehát az időjárás változásra utaló élettani jelenségek (pl. frontérzékenység, fájó ízületek) alapján próbálták megjósolni az időt, hosszabb távra pedig a jeles napok időjárása alapján igyekeztek következtetéseket levonni. A módszer lényegében hasonló a sokéves átlagok nyilvántartásához, csak a dolog pontatlanabb, mivel generációk kollektív emlékezetében megőrzött tapasztalatokról van szó. Mivel az emberek fejében könnyebben megmaradtak azok az időjárási események, amelyek a naptár kitüntetett napjain (pl. egyházi ünnepeken) történtek, a népi időjóslás szinte mindig jeles napok időjárásból indul ki, s annak a napnak az időjárása alapján következtet egy hosszabb időszak jellemző időjárására.
lyen jeles napnak számított február 2-a is, amely a katolikus naptárban Gyertyaszentelő Boldogasszony napja. A népi meteorológia úgy tartja, hogy ha ezen a napon szép, napos idő van, utána még sokáig tart a tél, ha viszont borult az idő, hamarosan beköszönt a tavaszias időjárás. Mivel a legtöbben a tavasz mielőbbi eljövetelében voltak érdekeltek, az a mondás is elterjedt volt, hogy „inkább a farkas ordítson be az ablakon Gyertyaszentelőkor, minthogy a nap kisüssön”. Az időjósló hagyományhoz ráadásul egy népi megfigyelés is kapcsolódott, amely szerint a télidőben kevéssé aktív medvék február elejétől kezdenek ismét gyakrabban feltűnni az erdőkben. Ezért alakult ki az az elképzelés, hogy a barlangjából előmerészkedő medvék árnyékát kell figyelni.
A népi időjóslás gyakorlati haszna ma már minimális. Ezzel együtt érdemes ápolni a népi kalendárium és időjóslás hagyományait, hiszen ezek is részét képezik kulturális örökségünknek!
Hozzászólás zárolva.