„Rájöttem, hogy én egy szoknyás férfi vagyok!”
Úgy kell nekünk, nőknek!(?) Ugyanolyan jogokat akartunk, helyette kaptunk egy csomó kötelezettséget, amelytől lassan elférfiasodtunk. Szorongunk, stresszelünk, a létért folyó küzdelemben Mi nadrágba, amíg a férfiak tekintélyüket vesztve lassan szoknyába bújnak…
Szétszakad az is, aki szemmel láthatóan jól bírja: szerető feleségnek, jó anyának, forró szeretőnek, kemény főnöknek, és pótapának lenni egy személyben, – lehetetlen vállalkozás.
(A személyi lélekdoki nem árt, ha a közelben van…!)
Néha úgy érzem, jobb lenne férfinak születni a következő életemben. Amolyan igazi férfinak, akire egy nő biztonsággal támaszkodhat.
De addig is, jó lenne egyre többször szoknyát húzni a nadrág helyett…
És vajon mit gondolnak erről a férfiak….?
Facebook hozzászólás
Hozzászólás zárolva.