Rakonczay Gábor mégis elindul újra!

„Eldőlt. És hát persze, hogy visszamegyek. Ez szükségszerű dolog. Egyrészt sikerült annyi változtatható pontot találni a projektben, amitől a veszély faktor jóval lejjebb szorítható. Másrészt úgy érzem nem hagyhatom, hogy egy ekkora bukott célt hagyjak az életutamban. Ami történt, persze több mint üzenet értékű. Túlfeszítettem a húrt és elmentem addig a határig, amit az eddigi expedíciókkal az elmúlt 15 évben módszeresen kísértettem. A kaland, a természet, a rekordok, mind zseniális dolgok, csak a határok feszegetését célba vevő önismereti rész szép lassan egyre fontosabb lett. Ennek pedig itt a vége. Mert ha az ember folyamatosan keresi a határait, akkor bizony találkozni is fog vele. Azon pedig bármennyire is szeretnénk, nem lehet átmenni. Így vagy megállok vagy megtanulom inkább kitolni ezt a bizonyos határt… Viszont ha most megállnék, ez a kudarc ténylegesen egy kudarc maradna, ezzel szemben úgy érzem ha tovább megyek, idővel átalakul tapasztalássá. Ezért tovább megyek. Azt pontosan tudom, hogy az a belső motiváció vagyis az a valami ami hívja az embert a céljai felé, semmit se sérült, sőt. Talán most fog megérni és megedződni. Ezt mindenki ismeri, ez az ami az élet egyik lényegét adja, amit mindenki máshol keres és máshogyan definiál. Ez a valami segítette a 2 sikeres óceán átevezésemet és ez az amit jutalmaztak az amerikai Év Kalandja Díjjal és az angol Guinness World Recorddal. De ugyanez segített nemrég az Antarktiszon is 44 napon keresztül, amikor elvittem a magyar zászlót a Déli-sarkig. Ha belül érzi az ember ezt a hívást, akkor nem teheti meg, hogy feladja. Tehát újra a legelejétől neki fogok az egésznek, amiben változtatás persze lesz bőven, viszont kompromisszum nem: tehát kabin nélkül és evezve. Itt nyomon követhető lesz a tervezés, a hajó építés és maga az út. Persze most már nem az evezés, meg a világrekord lesz a lényeg. Lényeg az út és hogy sose adjuk fel! „